Bíróság kényszerítheti fegyverletételre Trumpot a vámháborúban

A republikánus többségű washingtoni kongresszus meg sem próbálja visszafogni Donald Trumpot az agresszív programja végrehajtásában, így a fékek és ellensúlyok szerepét a szövetségi bíróságok töltik be. Velük folyamatos jogi csetepatéban áll az amerikai elnök, aki nem győzi nehezményezni, hogy a senkinek nem felelős bírók korlátozni próbálják a jogkörét. Az összecsapások eddig az illegális bevándorlás visszaszorítására kitalált deportálási politikáját, illetve az általa túl liberálisnak ítélt egyetemek megregulázását érintették, ám szerdán váratlan akadályt állított az elnök elé a vámháborúban egy New York-i szövetségi bíróság, amelyről eddig kevesen hallottak.

A Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság (CIT) háromfős tanácsa kimondta, hogy Trump túllépte azt a hatáskört, amit számára az az 1977-es törvény kínál, amelyre hivatkozva előbb Kanadára és Mexikóra, majd „a felszabadulás napjának” minősített április 2-án az USA minden kereskedelmi partnerére büntetővámokat vetett ki (utóbbiakat egy héttel később 90 napra felfüggesztette). A jogszabály nemzeti szükségállapot esetén teszi lehetővé, hogy az elnök beavatkozzon a külkereskedelembe, a krízis kivédésére lépéseket tegyen. Trump nemzeti szükségállapotnak is hirdette az olcsó és halálos szintetikus kábítószer, a fentanil tömeges becsempészését az USA-ba, illetve a hatalmas, tavaly 900 milliárd dollár fölé emelkedett kereskedelmi hiányt, amivel szerinte a kereskedelmi partnerei baleknak nézik és kihasználják az Egyesült Államokat. Az előbbire hivatkozva vetett ki büntetővámot Mexikóra – ahonnan a fentanil zöme érkezik – és Kanadára, az utóbbi pedig az általános vámháború meghirdetésének alapjául szolgált.

A kilencfős testületből kijelölt három bíró – kettőt republikánus, egyet demokrata elnök nevezett ki – az öt amerikai vállalkozás és 12 szövetségi állam által külön benyújtott kereseteket egyesítve kimondta, hogy ezeket a büntetővámokat alkotmányellenesen szabta ki Trump. Értelmezésük szerint ugyanis az 1977-es törvény az elnököt nem általános, csak korlátozott jogkörrel ruházza fel. Az intézkedéseknek szigorúan a nemzeti szükségállapot megszüntetésére kell koncentrálniuk, a jogszabály embargók és szankciók kivetését teszi lehetővé, és a szövegében még csak nem is szerepel a „vám” szó, nemhogy felhatalmazást adna átfogó globális vámok kivetésére.