Dorosz Dávid: Orbán bajban van, a legnagyobb mesélő történetei kifulladtak

Távolinak tűnnek, de a politika és a történetmesélés egy tőről fakadnak: hőst kell építeni, ellenséget rajzolni, reményt kínálni. Olyan sztorikat (politikai szlenggel narratívákat) kell megalkotni, amik magukkal ragadják a közönséget. Ehhez pedig első körben meg kell érteni az embereket és a motivációikat – akár a szereplőket egy regényben. Akár a szavazókat egy választáson. Orbán ezt sokáig kiválóan csinálta, úgy mozogta be a politikai pályát, mint egy gyakorlott író: értette a közönségét, ismerte a karaktereit. Most mégis bajban van. 

A főszereplő: Ludas Matyiból Macbeth? 

Orbán alakváltásai a magyar politika egyik legizgalmasabb dramaturgiai ívét rajzolják fel. Mióta először megjelent 1989-ben a Hősök terén szakállas Ludas Matyiként, hogy beolvasson a hatalmasoknak, számtalan változáson ment át. A ’90-es években a lánglelkű diákvezérből zakós frakcióvezető, majd nyakkendős-öltönyös-koravén miniszterelnök, később a polgári körök sámánja, aztán utcai harcos vált. Végül az utóbbi tíz évben kérges tenyerű kapitány, akinek kezében biztos helyen van az ország hajója.

Orbán Viktor a Hősök, királyok szentek kiállításon

Fazekas István

Őszes halántéka alatt összehúzott szemmel vizsgálja a messzeséget (ld. a 2022-es plakátokat), megvéd minket.

Persze voltak botlások is: a 2006-os választásra elővezetett, kordzakós „falusi Elvis Presley” ezt jól mutatja. De az összes szerepében volt egy közös pont: Orbán a kétségtelenül meglévő karizmájára épített,

emberekkel vette körbe magát, bent volt a sűrűjében, ebből jöttek a sikerei.

Mára, mint sok autokrata, bezárkózott, nem látni a terepen. Zárt csűrben tartott fórum nem az. De még most is hiba lenne alábecsülni, Orbán alkalmazkodóképessége kivételes.