Erőszak a választások előtt

Még egy Fradi-Újpest-rangadót követő rutinrandalírozásban részt vevő szurkolók is komolyabb rendőri fellépésre számíthatnak, mint hétfőn éjjel az a negyven-ötven fős kemény mag, amely többezres - tüntetőkből és legalább ennyi katasztrófaturistából álló - tömeg élén bevette a közszolgálati Magyar Televízió (MTV) Szabadság téri székházát. Órákon keresztül csupán jelképes erejű vízsugár permetezte azokat, akik a téren autókat gyújtogattak és borogattak, feltépett utcakövekkel ostromolták az épületet, ahová hajnali 1-2 óra magasságában már a legnagyobb természetességgel sétálhatott be, aki akart, hogy aztán azt csináljanak az épületben, amit a kedvük diktál.

A rendőrségi passzivitás szimbólumává vált az a muzeális rohamkocsi, amit egyetlen erélyesnek induló, ám a rendfenntartók megfutamodásával végződő oszlatási kísérlet közben könnyűszerrel foglaltak el a tüntetők, s amelynek szélvédő rácsa feltépése után joggal lehetett tartani attól, hogy a következő lépés a magára hagyott rendőrségi sofőr és társa meglincselése lesz. A történtekkel egy időben Petrétei József rendészeti miniszter egy elméleti kérdésekkel foglalkozó professzor stílusában, elképesztő rezignáltsággal nyilatkozta végig a különböző tévécsatornákat. Még akkor is az "elegendő rendőri erő van a helyszínen", "urai vagyunk a helyzetnek" kifejezéseket használta, amikor szemlátomást kizárólag a tüntetők vérmérsékletén múlt, hová fajulnak az események, és - amikor például a szovjet hősi emlékmű megbontása vagy az amerikai követség magára hagyása miatt - már diplomáciai bonyodalmakkal is számolhatott a kormány. S bár a miniszter az éjjel felajánlotta a lemondását, azt Gyurcsány nem fogadta el.

Politikai asszisztencia, provokáció, az erélyes fellépés visszhangjától való félelem vagy szimpla tehetetlenség - egyelőre nincs és feltehetően egyhamar nem is lesz válasz ezekre a történtek kapcsán óhatatlanul felmerülő kérdésekre. Az első reakció mindenesetre - a pártállástól független - döbbeneté volt, hogy mindez megtörténhetett. Ez is motiválta, motiválhatta, hogy kedden délutánra a politikai viták megoldásának erőszakos eszközeit elutasító ötpárti parlamenti nyilatkozat születhetett. Mindazonáltal napközben, majd késő este országszerte - elsősorban a megyeszékhelyeken és a legtöbb megyei jogú városban - tovább folytatódtak a kormányellenes demonstrációk.

A politika utcára kerülésének lehetősége már hetek, hónapok óta a levegőben volt (HVG, 2006. szeptember 16.). Arra azonban, hogy az események 16 évvel a békés rendszerváltás után idáig fajulhatnak, s Magyarország, a "béke szigete" lángoló autókkal kerülhet a nemzetközi tévécsatornák híradásaiba, mert a kormány nem tud vagy nem akar úrrá lenni a társadalmi békét kikezdő randalírozók felett, igazából senki nem gondolt.

A történteknek mindazonáltal több olvasata is lehetséges. Sokáig szinte egyértelműnek tűnt - s megcáfolni egyértelműen még ma sem igen lehet -, hogy ha meglehetősen ambivalens módon is, de mindaz, ami vasárnap délutántól történt, az elsősorban a támadások célpontjában álló Gyurcsány Ferenc érdekeit szolgálhatja. Például azáltal, hogy az indulatok eszkalálódása szolidaritást ébreszthet a kormány iránt a nyugalomra vágyó emberekben, vagy legitimálhatja például a későbbi erős kéz politikáját. Egy másik - az előbbieket nem feltétlenül kizáró - alternatíva szerint a "trükkel" a miniszterelnök jelentős felületet kaphatott a médiában a kormány reformtörekvéseinek ismertetésére, míg korábban jórészt csak a tervezett intézkedések káros mellékhatásai ürügyén foglalkozott vele a sajtó. S bár, ha így volt, az igazi hazárdjátékot feltételez a kormányfő és csapata részéről, ezt a "pozitív" kimenetelt látszott visszaigazolni a pénzpiac első reagálása. Hétfőn - még az MTV-ostrom előtt - a forint árfolyama és a tőzsdeindex átmeneti kilengés után erősödött. A pánik jelei a keddi kereskedésen sem látszottak: bár a börze és a forint eséssel fejezte be a napot, mértéke korántsem volt kirívó.

Az előbbi teória alapján az önkormányzati választásokból a dolgok korábbi állása szerint borítékolhatóan vereséggel kikerülő szocialistáknak - "a nagyobbat már úgysem bukhatunk, de némi kockáztatás árán még fordíthatunk a trendeken" alapján - állhatott érdekében az is, hogy a hétvégén napvilágra kerüljön az a hangfelvétel, amelyen a miniszterelnök lényegében beismeri, amit korábban az ellenzék kommunikálni igyekezett vele kapcsolatban a választóknak: egy hazugságra épülő politikai stratégiának köszönheti, hogy az idei országgyűlési választásokon pártja új esélyt kapott. "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet; teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz" - mondja egyebek mellett Gyurcsány azon az MSZP május 26-ai, balatonőszödi frakcióülésén készült hangfelvételen, amit vasárnap délután a közszolgálati rádió honlapja közölt elsőként (lásd Elmondta még című írásunkat), és amelynek a publikálása után alig 24 órával a fővárosban és néhány vidéki helyszínen zajló békés tüntetéssorozat a Magyarországon évtizedek óta nem látott rendzavarásba torkollott.

"A demokratikus jogállam igényli a tiszta, átlátható és nyitott politikai verseny feltételeinek megteremtését" - írta Gyurcsány még 2003-ban a Merjünk baloldalinak lenni című, politikusi hitvallásnak is tekinthető esszéjében. S noha a miniszterelnök szavai némiképp más megvilágításba kerültek vasárnap óta, a kormányfő a jelek - így például a vasárnap délutántól zsinórban adott magyarázkodó interjúk tanúsága - szerint még a lelepleződésben is lehetőséget talált arra, hogy magát egy esendő, de az ország érdekéért aggódó politikus szerepében pozicionálja. Olyanéban, aki lehet, hogy néha nem mond igazat - vagy mint egy korábbi Népszabadság-interjúban fogalmazott: "nem bontotta ki az igazság minden részletét" -, ám ezt alapvetően abból az úgymond nemes célból tette, hogy esélyt adjon a valódi reformoknak. S mivel "a cél szentesíti az eszközt" alapon ezt az esélyt áprilisban megkapta, most már "tiszta", és a jövőbe tekint. Ebben az interpretációban a miniszterelnök politikai túlélése most már nemhogy nincs ellentétben az ország érdekével, de egyenesen kívánatos: a Brüsszelnek megküldött és a jövő héten első körben megméretésre kerülő konvergenciaprogramot úgymond az ő - a reformok iránt szenvedélyesen elkötelezett - személye hitelesítheti.

A történtek másik olvasata szerint az ellenzék írta a forgatókönyvet, amelyik az elmúlt években sem a kormányfő egykori KISZ-es múltjával, sem vitatott körülmények közt megszerzett magánvagyonával kapcsolatos akciókkal nem tudott fogást találni Gyurcsányon. A miniszterelnök által Az Este keddi különkiadásában is szóba hozott teória úgy szól, hogy a Fidesz már hónapokkal ezelőtt megszerezte a beszédet, s ezt - más, meg nem erősített hírek szerint - eredetileg a szeptember 23-ai tüntetésen szándékozott volna nyilvánosságra hozni. Eszerint Gyurcsány, Orbán Viktor terveit megneszelvén, kármentési céllal dobta vasárnap "piacra" a májusi felvételt.

Tény, hogy ha hétfőn éjjel átmenetileg talán ki is csúszott az ellenzék kezéből az irányítás, az események szervesen illeszkednek abba a hetek óta tartó folyamatba, amelyben a jobboldal nyár közepe óta egyre feljebb és feljebb srófolta az önkormányzati választások tétjét. A Fidesz Jó reggelt, Magyarország! kiáltványa már eleve annak a bemutatására épült, hogy a kormánypártok hazudtak - mást ígértek tavasszal, és mást tesznek most -, s ezért nem szabad még egyszer bizalmat szavazni a koalíciós pártok jelöltjeinek, akik helyi szinten is csak asszisztáltak a választók becsapásához. Erre az üzenetre erősített rá a nyilvánosságra került kormányfői beszéd néhány "elszólása", amit az ellenzék őszinte beismerésnek tekint, még akkor is, ha a koalíciós érvelés szerint a szövegkörnyezetéből kiragadott részletekkel a jobboldal szándékos félreértelmezését adja a kormányfő gondolatainak. De kapóra jött az ellenzéknek a látni, illetve láttatni vélt 1956-os párhuzam illusztrálásához a kormányfői beszédnek az a néhány hívószava is - "hazudtunk reggel, éjjel, meg este" -, amelyeknek önmagukban is jelentős mozgósító erejük van. Az pedig csak tovább súlyosbított a szövegen, hogy a miniszterelnök meglehetős gyakorisággal használt - a téma súlyához mérten kifejezetten felelőtlennek tűnő - trágár kifejezéseket: "kurva ország", "elkúrtuk".

A kormánykoalíció esetleges gyenge szereplését az önkormányzati választásokon eleinte még csak a megszorító lépések elleni protesztszavazásként értelmezték a Fideszben. Ezt fejlesztette tovább az október 1-jén esedékes voksolásnak a választások harmadik fordulójaként való értelmezése. E szerint a koalíció önkormányzati választási veresége - úgy is, mint a kormány illegitimitásának bizonyítéka - egy kvázi jogi konzekvenciákkal járó kormánybuktató aktus lenne. A hét eleji fejlemények hatására brüsszeli útját megszakító Fidesz-elnök kedden délután pedig már egy olyan önkormányzati választásról beszélt, ami egyúttal olyan népszavazás is lenne, amelyet követően az MSZP-nek nincs is más választása, mint meneszteni miniszterelnökét "a csomagjával együtt". Az orbáni vízió szerint a következő lépésben nem párt-, hanem szakértői kormány venné át az ország irányítását.

Az ellenzék által gyorsan kikényszeríthetőnek vélt kormánybuktatás azonban a jelek szerint csak ábránd. Hiába várt ilyen megoldást az ellenzék például a köztársasági elnöktől: Sólyom László hétfőn a kialakult helyzetben alkalmazható jogi eszközök (parlament feloszlatása, új választások kiírása) hiányára hivatkozva lényegében csak a történtek morális vonatkozásaira hívta fel a politikusok - elsősorban Gyurcsány - figyelmét. A miniszterelnöktől lényegében azt kérte, kövesse meg a választókat amiatt, hogy a saját hazugságai által reá háruló felelősség porlasztása érdekében hazugnak bélyegezte az elmúlt 16 év teljes politikai elitjét és tetteit, amivel a demokráciába vetett általános bizalmat kezdte ki. Az utcai fejlemények ismeretében viszont kedden már az államfő is a nyugalom helyreállításában való közös politikai felelősségre tette a hangsúlyt. Határozottan kiállt amellett, hogy az MTV-nél köztörvényes bűncselekményekre került sor, amit "semmi nem igazolhat", s ő személy szerint is felháborodással tiltakozik az ellen, hogy a történteket bárki párhuzamba állítsa az 1956-os forradalommal.

Jelentősen javította Gyurcsány túlélési esélyeit az is, hogy a szocialista kormányfő ezúttal összehasonlíthatatlanul gyorsabb és határozottabb megerősítést kapott a koalíciós partner szabaddemokratáktól, mint elődje, a 2002-es miniszterelnökké választása után röviddel az egykori D-209-es ügynökként lelepleződött Medgyessy Péter. A lemondatás gondolata ezúttal fel sem vetődött a liberálisokban, de szélesebb koalíciós körökben sem akadt senki, aki - legalábbis nyilvános fórumon - különösebb okát látta volna egy ilyen, legfőképp az ellenzék érdekeit szolgáló "gesztusnak". A szocialista képviselők értelmezésében - akik a hétfői frakcióülésen egy emberként álltak ki a miniszterelnök mellett - Gyurcsány voltaképpen pozitív hős, aki sarkos megfogalmazásaival csak fel akarta rázni párttársait, hogy kellő elszántság legyen bennük a reformok végigvitelére.

Ha kormányválságról nem is lehet beszélni a hét elején történtek kapcsán, aligha lehet eltekinteni a köztársasági elnök által is említett morális, a hétköznapokra is kiható konzekvenciáktól. Azt a dilemmát például, hogy a politikai hazugságnak Gyurcsány általi egyfajta piedesztálra emelése milyen káros hatással lehet például a felnövekvő nemzedékek értékfelfogására, legplasztikusabban az egyik vidéki tüntetésen felszólaló pedagógus fogalmazta meg: "Ezek után hogyan mondjam azt a diákjaimnak, hogy ne csaljatok, ne lopjatok?" De súlyos felelősség terheli a politikusokat azért is, hogy hétfőn éjjel, ha csak néhány órára is, politikaformálóvá válhatott néhány, korábban futballhuligánként kétes hírnevet szerzett randalírozó, akik számára az egész felfordulás nem volt más, mint egy jó buli, ahol - mindegy is, hogy miért - törni-zúzni lehet. Beszédesek voltak annak a tüntetőnek a szavai, aki sérült fejjel nyilatkozva az egyik tévének azt nyilatkozta, 16 éve várt ezekre a pillanatokra, s szeptember 18-án éjjel végre úgy érezhette magát, mint ha 1956. október 23-át írnánk. S ha más szempontból is, kétségtelenül szimbolikus nap volt a hétfői: 17 évvel korábban, 1989-ben ezen a napon zárultak le a nemzeti kerekasztal-tárgyalások, amelyek kijelölték a harmadik magyar köztársaság - most látványosan kikezdett - alkotmányos működési kereteit.

DOBSZAY JÁNOS

Dokumentumok, friss információk: gyurcsany.hvg.hu