Nukleáris robbanás négy amerikai nagyvárosban
3 perc
2007.03.26. 10:26
A University of Georgia kutatói elkészítették egy az Egyesült Államokat érő nukleáris támadás részletes hatástanulmányát. Megvizsgálták, milyen következményekkel járna, ha atomtöltet robbanna négy jelentősebb amerikai nagyvárosban. Az eredmény majdnem teljes pusztítás, s több millió halálos áldozat.
A ZDNet blogjára felkerült bejegyzés szerint a University of Georgia Tömegpusztító Fegyverekkel Szembeni Védelmi Központja (CMADD) által felvázolt helyzet szerint Atlantát, Chicagót, New Yorkot és Washingtont éri atomtámadás. A robbanások közvetlen és közvetett hatásaként csak New Yorkban ötmillió halálos áldozattal lehetne számolni. Emellett a belvárosi körzetben teljes mértékben megsemmisülnének a kórházak – és egyéb épületek – ez pedig a sebesültek ellátását csaknem lehetetlenné tenné.
Az alábbi ábrán egy New York városát érő, 550 kilotonnás – 550 ezer tonna TNT erejének megfelelő - felszíni nukleáris robbanás eredménye látható, a 2004 szeptember 17-én rögzített időjárási feltételek mellett. A legszélső, sárga kör mintegy 25 kilométer átmérőjű, ennek közepén robbant a bomba. Az epicentrumtól legtávolabb – de még a körön belül - tartózkodó emberek is még első fokú égési sérüléseket szenvednek, s természetesen minél közelebb vannak a robbanáshoz, annál súlyosabban sérülnek, illetve a legbelső körön belül harmadfokú égésekkel és halállal lehet számolni.
„Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy terroristák nukleáris fegyvereket vessenek be amerikai városok ellen” – írta tanulmányában Cham Dallas a CMADD igazgatója. „Egy ilyen detonáció következményei beláthatatlanok lehetnek.
A tanulmány készítői 20 és 550 kilotonnás robbanófejeket használtak a szimulációhoz. Összehasonlításképpen a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák 12-20 kilotonna között voltak. William Bell, a CMADD másik vezető kutatója szerint a terroristák, észak-koreai, vagy iráni hasadóanyag felhasználásával képesek lehetnek egy 20 kilotonnás robbanófej előállítására, míg az 550 kilotonnás harci eszközök pedig a volt Szovjetunió arzenáljából származhatnak.
Egy húsz kilotonnás robbanás többméternyi rommal borítaná be egy tízemeletes vagy magasabb épületekből álló amerikai nagyváros belvárosát. A populáció durván fele életét vesztené, főként az összeomló épületek miatt, ám akik az első robbanást túlélnék, halálra lennének ítélve a végzetes mértékű sugárdózis miatt. Egy 550 kilotonnás robbanófej ezzel szemben óriási mértékű hőt is termelne, amely tovább áldozatokat és sérüléseket okoznak. Egy ilyen robbanás olyan mértékű felmelegedéssel járna, hogy az épületek maguktól lángra kapnának.
Egy New Yorkban bekövetkezett 550 kilotonnás robbanás közvetlen hatásai mellett a Long Islandig is elérő radioaktív felhő további ötmillió halálos áldozatot követelne. Az emberéletben esett kárt súlyosbítaná, hogy mivel a robbanás következtében a környék kórházainak jelentős része a földdel válna egyenlővé, a mentés és az orvosi segítség nem érne oda időben a sugárfertőzött, illetve égési sérüléseket szenvedett túlélőkhöz.
A szimuláció legkevésbé sűrűn lakott városában, Atlantában 300 000 komoly égési sérülttel lehet számolni.
„Az amerikai egészségügyi rendszer 1500 ágyat tart fenn égési sérültek számára az egész országban, s ezek az ágyak 80-90 százalékig ki vannak használva állandó jelleggel” – magyarázta Bell. „Tulajdonképpen semmiféle lehetőség nem lenne egy nukleáris támadás égési sérültjeinek a kezelésére a jelenlegi ellátórendszer keretein belül.”
A szakértők úgy vélik, a lakosság megfelelő tájékoztatásával jelentősen csökkenthető lehet a potenciális áldozatok száma. Egyes területeken az égési sérültek mintegy 90 százalékos halálozási arányát kellő felkészültséggel 20-30 százalék környékére lehet csökkenteni. Dallas szerint többek között megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a lakosságnak, hogy mi a teendő egy atomtámadás esetén. Többek között például érdemes a szélirányt figyelni, ez szórja ugyanis szét a radioaktív hamut, s a szélirányra merőleges irányban menekülni. Mivel a radioaktív felhők jellemzően inkább hosszabbak, mint szélesek, a felhőtől 1-5 mérföldnyire eltávolodva jelentősen megnő az esély a túlélésre.
A három éven keresztül készült teljes tanulmányt február 28-án töltötték fel készítői az internetre, amely azóta is szabadon elérhető az International Journal of Health Geographics weboldalán az alábbi linken.
Az alábbi ábrán egy New York városát érő, 550 kilotonnás – 550 ezer tonna TNT erejének megfelelő - felszíni nukleáris robbanás eredménye látható, a 2004 szeptember 17-én rögzített időjárási feltételek mellett. A legszélső, sárga kör mintegy 25 kilométer átmérőjű, ennek közepén robbant a bomba. Az epicentrumtól legtávolabb – de még a körön belül - tartózkodó emberek is még első fokú égési sérüléseket szenvednek, s természetesen minél közelebb vannak a robbanáshoz, annál súlyosabban sérülnek, illetve a legbelső körön belül harmadfokú égésekkel és halállal lehet számolni.
© CMADD |
„Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy terroristák nukleáris fegyvereket vessenek be amerikai városok ellen” – írta tanulmányában Cham Dallas a CMADD igazgatója. „Egy ilyen detonáció következményei beláthatatlanok lehetnek.
A tanulmány készítői 20 és 550 kilotonnás robbanófejeket használtak a szimulációhoz. Összehasonlításképpen a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák 12-20 kilotonna között voltak. William Bell, a CMADD másik vezető kutatója szerint a terroristák, észak-koreai, vagy iráni hasadóanyag felhasználásával képesek lehetnek egy 20 kilotonnás robbanófej előállítására, míg az 550 kilotonnás harci eszközök pedig a volt Szovjetunió arzenáljából származhatnak.
A robbanások hatásai (Oldaltörés)
A tanulmány készítői szerint egyre nagyobb az esélye egy nukleáris terrortámadásnak © AP |
Egy New Yorkban bekövetkezett 550 kilotonnás robbanás közvetlen hatásai mellett a Long Islandig is elérő radioaktív felhő további ötmillió halálos áldozatot követelne. Az emberéletben esett kárt súlyosbítaná, hogy mivel a robbanás következtében a környék kórházainak jelentős része a földdel válna egyenlővé, a mentés és az orvosi segítség nem érne oda időben a sugárfertőzött, illetve égési sérüléseket szenvedett túlélőkhöz.
A szimuláció legkevésbé sűrűn lakott városában, Atlantában 300 000 komoly égési sérülttel lehet számolni.
„Az amerikai egészségügyi rendszer 1500 ágyat tart fenn égési sérültek számára az egész országban, s ezek az ágyak 80-90 százalékig ki vannak használva állandó jelleggel” – magyarázta Bell. „Tulajdonképpen semmiféle lehetőség nem lenne egy nukleáris támadás égési sérültjeinek a kezelésére a jelenlegi ellátórendszer keretein belül.”
A szakértők úgy vélik, a lakosság megfelelő tájékoztatásával jelentősen csökkenthető lehet a potenciális áldozatok száma. Egyes területeken az égési sérültek mintegy 90 százalékos halálozási arányát kellő felkészültséggel 20-30 százalék környékére lehet csökkenteni. Dallas szerint többek között megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a lakosságnak, hogy mi a teendő egy atomtámadás esetén. Többek között például érdemes a szélirányt figyelni, ez szórja ugyanis szét a radioaktív hamut, s a szélirányra merőleges irányban menekülni. Mivel a radioaktív felhők jellemzően inkább hosszabbak, mint szélesek, a felhőtől 1-5 mérföldnyire eltávolodva jelentősen megnő az esély a túlélésre.
A három éven keresztül készült teljes tanulmányt február 28-án töltötték fel készítői az internetre, amely azóta is szabadon elérhető az International Journal of Health Geographics weboldalán az alábbi linken.