Három-négy éves korig a legfogékonyabb az agy zenetanulásra
2 perc
2007.04.16. 14:36
A zenei készség alapját adó hangutánzó képesség a születés napján a legerősebb, és később, főleg 3-4 éves kor után már visszafelé fejlődik - hangsúlyozta Wilfried Gruhn, a Staatliche Hochschule fur Musik nyugalmazott professzora, aki hétfőn Idegtudományok a zenepedagógiában címmel tartott Budapesten előadást.
A német professzor, aki a Zenetanárok Társaságának meghívására érkezett Budapestre, angol nyelvű előadásának bevezetőjében elmondta, hogy "átlagos zenetanárként" kezdte pályafutását, ám idővel egyre jobban kezdték érdekelni azok a folyamatok, amelyek zenetanulás közben játszódnak le a gyermekek agyában.
Mint hangsúlyozta, a dallamot tulajdonképpen "agyunk alkotja". A zeneszerző által leírt kottát a művészek keltik életre és a dallam hanghullámok útján jut a belső fülbe, majd idegi impulzusok révén jut el a megfelelő agyi központokba.
"Az agy konvertálja dallammá a hanghullámokat, itt teljesedik ki a melódia és mindenki másként hallja, attól függően, hogy milyen korábbi zenei tapasztalatokra tett szert" - vélekedett Wilfried Gruhn.
A zenei készség alapját adó hangutánzó képességről szólva érdekességként elmondta, hogy az emlősök között az emberen kívül erre a bálnák, delfinek, fókák, valamint a denevérek, az énekesmadarak, a papagájok és a kolibrik képesek.
"Sem házi kedvenceink, de még a hozzánk genetikailag legközelebb álló emberszabású majmok sem képesek a hangutánzásra" - hangsúlyozta a professzor.
Ismertetése szerint a hangutánzás képessége a születés napján a legerősebb. "Ezt a képességet életünk során soha nem tudjuk túlszárnyalni, nemhogy nem fejlődik, de 3-4 éves kor után csökkenésnek indul" - hangsúlyozta Wilfried Gruhn, hozzátéve, hogy ezért a lehető legkorábban el kell kezdeni a zenei oktatást.
"Amennyiben a gyermeknek bizonyos korban nincs lehetősége sokféle zenét hallgatni, később már képtelen lesz arra, hogy zenei képeket, struktúrákat felfogjon. Ezekről a gyerekekről mondják, hogy nem muzikálisak" - mutatott rá a professzor.
A zenét zenével kell tanítani - hangsúlyozta Wilfried Gruhn. Egy 15 éves kamaszokkal folytatott, hároméves kísérletsorozat eredményeit ismertetve elmondta, hogy a zenét sokkal célszerűbb zenehallgatás, a gyermekek énekeltetése és tánctanítása révén oktatni, mintsem hagyományos, azaz absztrakt módon "előadásokkal, kottaolvasással, metodikai útmutatással".
A német professzor meggyőződése szerint az iskolai zeneoktatás egyébként nemcsak a gyerekek kreativitására és intellektuális fejlődésére van jótékony hatással, de nyitottabbá teszi őket a másokkal való kooperálásra, s megkönnyíti társadalmi beilleszkedésüket is.
Mint hangsúlyozta, a dallamot tulajdonképpen "agyunk alkotja". A zeneszerző által leírt kottát a művészek keltik életre és a dallam hanghullámok útján jut a belső fülbe, majd idegi impulzusok révén jut el a megfelelő agyi központokba.
"Az agy konvertálja dallammá a hanghullámokat, itt teljesedik ki a melódia és mindenki másként hallja, attól függően, hogy milyen korábbi zenei tapasztalatokra tett szert" - vélekedett Wilfried Gruhn.
A zenei készség alapját adó hangutánzó képességről szólva érdekességként elmondta, hogy az emlősök között az emberen kívül erre a bálnák, delfinek, fókák, valamint a denevérek, az énekesmadarak, a papagájok és a kolibrik képesek.
"Sem házi kedvenceink, de még a hozzánk genetikailag legközelebb álló emberszabású majmok sem képesek a hangutánzásra" - hangsúlyozta a professzor.
Ismertetése szerint a hangutánzás képessége a születés napján a legerősebb. "Ezt a képességet életünk során soha nem tudjuk túlszárnyalni, nemhogy nem fejlődik, de 3-4 éves kor után csökkenésnek indul" - hangsúlyozta Wilfried Gruhn, hozzátéve, hogy ezért a lehető legkorábban el kell kezdeni a zenei oktatást.
"Amennyiben a gyermeknek bizonyos korban nincs lehetősége sokféle zenét hallgatni, később már képtelen lesz arra, hogy zenei képeket, struktúrákat felfogjon. Ezekről a gyerekekről mondják, hogy nem muzikálisak" - mutatott rá a professzor.
A zenét zenével kell tanítani - hangsúlyozta Wilfried Gruhn. Egy 15 éves kamaszokkal folytatott, hároméves kísérletsorozat eredményeit ismertetve elmondta, hogy a zenét sokkal célszerűbb zenehallgatás, a gyermekek énekeltetése és tánctanítása révén oktatni, mintsem hagyományos, azaz absztrakt módon "előadásokkal, kottaolvasással, metodikai útmutatással".
A német professzor meggyőződése szerint az iskolai zeneoktatás egyébként nemcsak a gyerekek kreativitására és intellektuális fejlődésére van jótékony hatással, de nyitottabbá teszi őket a másokkal való kooperálásra, s megkönnyíti társadalmi beilleszkedésüket is.