Átível az Egyesült Államokon az Internet2 100 gigabájtos kapcsolata

Az Internet2 hálózatát eddig csak kutatóközpontok és oktatási (egyetemi) közösségek közti rendkívül gyors adatátvitelre használták. A javasolt felhasználási területek közt az orvosi és gyógyászati kutatások, a nagy precizitású távolról vezérelt műtőrobotok, valamint a szuperszámítógépek közti közvetlen összeköttetés szerepel. S természetesen ez a Doom hálózat alapvető platformja is.

© sxc.hu

A Level 3 Communication az Indiana Egyetem Global Research Network Operations Centerével (GRNOC) közösen állt a kezdeményezés élére és hozta létre a szupergyors összeköttetést, egy nagy sebességű optikai gerinchálózatra építve rá az Internet 2 csatlakozást. A rendszer fő csomópontjai Washingtonban, Kansas Cityben, Salt Lake Cityben és Seattle-ben találhatóak, mellékszálai pedig Washington DC-ből Atlantába és onnan Kansas Citybe futnak. Az Internet 2 bővítési tervei szerint egészen Los Angelesig fut majd a hálózat, s délen pedig megint keresztbe a kontinensen.

A hálózat technológiai alapját az Infinera optikai hálózati készlete, a Ciena kapcsolói - melyek a kapcsolat létrejöttéért és a alhullámhossz rendben tartásáért felel - s a Juniper T640 útválasztói adják, így téve teljessé a az észak-amerikai kontinens keleti és nyugati partja közti leggyorsabb IP kapcsolatot.

Nem volt azonban mindig ilyen sebes a világháló, elég ha egy-másfél évtizedet megyünk vissza az időben és ma már szinte elképzelhetetlen sebességű internetet használta az az elenyésző kisebbség, melynek megadatott az szörfözés akkori luxusa.

A kilencvenes évek elején néhány bájtos leveleket küldtünk, s a teljes amerikai adatforgalom havi néhány terabájtot tett ki, s ez duplázódott évente. Aztán a kilencvenes évek második felében megjelentek a grafikában és és egyéb tartalomban gazdag weboldalak, s a netpolgárok a képek mellett egyre inkább mp3-akat is töltögettek, ezzel pedig az átlag felhasználó egy-egy alaklommal több megabájtnyi adatot töltött le és fel. Az évente duplázódó adatforgalom továbbra is jól leírta a net bővülését.

2003 óta azonban újabb változás észlelhető a világhálót használók közt, a YouTube generáció videó sugárzást használ és egyszerre gigabájtos videókat tölt le.

URLguru

További hasznos weblapokat szeretne a témában? Esetleg Ön osztana meg másokkal érdekes linkeket? Kattintson az URLguru.hu oldalra!

„Egy nap alatt, csak a YouTube-on 75 milliárd email-lel megegyező méretű videót néznek meg a felhasználók” – mondja Phil Smiths a Cisco Systems technológiai és vállalati marketingért felelős vezetője.

További jelentős változás, hogy a valós idejű videoközvetítésnél nem megengedhető a hiba, mert míg egy levél küldésénél mindegy, hogy az 10 vagy 11 másodperc alatt megy-e el, addig ez nem igaz a videók esetében.

Ezek után kevéssé meglepő, hogy a különböző szakemberek minden évben újból riogatnak a világháló összeomlásával, amely szerintük a hatalmas mennyiségű adatcsere miatt következik majd be. A kilencvenes évek végén dollármilliárdokat költöttek a cégek a hálózat fejlesztésére, de az internet-lufi kipukkadása óta abból élnek a cégek, hogy a piacról kivonult és tönkrement vállatok infrastruktúrájában rejlő kapacitást használják ki a végletekig – elmélkedik a BBC kérdésre válaszolva Bill Thompson netszakértő.

© sxc.hu

Amerikában sokkal nagyobb kapacitású optikai kábelhálózatot fektettek le, mint amire pillanatnyilag szükség van, a kábeleken keresztül ugyanis mai tudásunk szerint szinte bármekkora adat továbbítható, a fény segítségével. A szűk keresztmetszetet az útválasztók, vagyis a routerek jelentik majd.

„A kábel végén működő útválasztónak másodpercenként milliónyi döntést kell hoznia, melyik információmorzsát merre küldje, s ez ugyan nem nagyon összetett feladat, de sokkal jobban korlátozott a fejlődése, mint a fényalapú jeltovábbításnak” – magyarázza Thompson.

Ha pedig mégis sikerül a fénysebességű adattovábbítással felvennie a versenyt az útválasztók fejlődésének, akkor adott a következő probléma, mely szerint az internetszolgáltatótól a végfelhasználóig a legtöbb helyen ma is évtizedes rézkábelek biztosítják az összeköttetést.

„Jelenleg a felhasználók sávszélességét mégsem ez fenyegeti leginkább, hanem hogy a szolgáltatók egyre inkább korlátozzák az elérések sebességét. Ezt hívják sávszélesség visszametszésnek” – teszi hozzá Thompson. Ezt azért teszik az internetszolgáltatók, mert egyszerre csupán korlátozott sávszélesség-igényt képesek teljesíteni, s mielőtt összeomlana a rendszer visszanyesik a szélsőségesen sok adatot továbbítókat felhasználókat.

A digitális forgalomkorlátozásnál sokkal nagyobb fejtörést okozhat, egy földrengés vagy terrortámadás, mely jelentős számú szervert és kiszolgálót tehet tönkre, s az egész rendszert alapjaiban veszélyeztetheti.

Paul Wood a MessageLabs vezető elemzője ellenben úgy véli: „az internet úgy van megtervezve, hogy ha egy router kidől, más útvonalon halad tovább az adatforgalom, de ilyenkor általában jelentősen lassul az elérés és erre csökkent internetezési igénnyel reagálnak a felhasználók. Ez azonban az online gazdaság számára rossz ómen – ezért a befektetések folytonosságát biztosítva látom, s nem tartok komolyan a világot behálózó rendszer összeomlásától.”