Pattogtató kukorica

Az istenek kukoricából teremtették az embert - legalábbis így tartják Mexikóban. A közép-amerikai országban az iskolai tankönyvekben is szerepel a történet, miszerint az istenek egykor kukoricalisztből készült kásából - a korai civilizációk fő táplálékából - gyúrtak egy bábut, életet leheltek bele, és így született meg az ember. Egykori azték és maja ábrázolásokon a világfa is kukoricaszárként szerepel. A számos isten között a korai dél-amerikai civilizációk szinte mindegyike tisztelt kukoricaistent is. Az aztékok a lét és a termékenység isteneként imádott Chicomecoatlhoz azért is fohászkodtak, hogy a kukoricatermés gazdag legyen. Hogy kedvében járjanak, vetéskor emberáldozatból származó vérrel kevert kukoricaszemeket ültettek, és a termés begyűjtését is emberáldozattal ünnepelték.

Bár a kukorica - különösen az indián őslakosság leszármazottainak körében - még ma is szentként tisztelt növény, az utóbbi napokban a mexikóiak nem isteneikhez fohászkodnak, hanem tüntetve vonulnak az utcákra és a kormányhoz, az államfőhöz intéznek petíciókat, hogy tegyen rendet kukoricaügyben. A mexikóiak fő tápláléka, a kukoricából készült tortilla (mely nem tévesztendő össze a tojásból készült, leginkább omlettre emlékeztető spanyolországi tortillával) ára ugyanis az év elején az egekbe szökött, szinte lehetetlen helyzetbe hozva a legszegényebb családokat - több tízmillió embert, akik sokszor napi keresetük harmadát költik rá -, de óriási terhet róva a valamivel jobban élőkre is.

A tortillaválság társadalmi bombaként robbanhat elemzők szerint, és akár a tavaly év végén beiktatott Felipe Calderón elnök fejébe is kerülhet - akinek kormánya ellen ez volt az első tiltakozás -, ha nem sikerül rövid időn belül rendezni a helyzetet. A magas szénhidráttartalmú kukoricalisztből készített, vékony, kerek lepény Mexikóban lényegében a kenyér, sőt annál is több: minden egyes étkezés elmaradhatatlan része. A szegényebbek csak magában eszik, esetleg különféle - leggyakrabban csilis - szószokkal ízesítik, a tehetősebbek zöldségekkel és húsdarabokkal megtöltve, henger alakúra sodorva fogyasztják. A nap bármely szakában, reggelire vagy ebédre egyaránt ezt tálalják a szegényebb vidékeken, a városi büfékben, de ott van az előkelőbb vendéglők étlapján is.

Annyira a mindennapi élet része, hogy Mexikóban járva lépten-nyomon tortillasütőkbe botlik az ember. Van, aki a járdán felállított tűzhelyen, van, aki kis boltban - amolyan pékműhelyben - készíti, a sülő lepény illata mindenesetre folyamatosan belengi az utcákat. A kisüzemek mellett persze nagy gyárakban is készül a tortilla, a szupermarketek általában tízes kiszerelésben árulják.

Mégpedig egy ideje igen borsos áron. Néhány héttel ezelőtt sokfelé kilónként 10-12 pesóért (mintegy 180-220 forintért), sőt egyes helyeken 30-ért kínálták, holott pár nappal korában még 4-5 pesót kértek érte. Ráadásul már az is igen magas ár volt, tavaly ugyanis 11 százalékkal emelkedett, az utóbbi hat év alatt pedig összesen 70 százalékkal, miközben a bérek alig mentek feljebb.

A főváros központját megbénító többezres - szakszervezetek, polgárjogi egyesületek és politikai pártok által támogatott - tüntetések hatására a kormány nyomást gyakorolt, és végül három hónapra befagyasztott, 8,50 pesós árról született megállapodás a napokban, ám ennek ellenére sokfelé továbbra is 10 pesót kérnek érte. Ez ugyanis nem kötelező érvényű előírás, mindössze ajánlás, a tortilla árának állami rögzítését az 1990-es évek végén eltörölték. Ennek visszaállítására vagy bármiféle ártámogatási rendszer bevezetésére a kormány továbbra sem hajlandó, ám a protestálók annyit elértek, hogy a minisztérium az ár letörésére engedélyezte 650 ezer tonna kukorica azonnali vámmentes importját.

A legutóbbi áremelkedést ugyanis annak tulajdonítják, hogy a kukoricából is készülő bioetanol iránti kereslet megélénkülése hiányhoz vezetett az USA-ban, ahonnan Mexikó évente több millió tonna kukoricát vásárol kedvezményes áron az 1994-ben kötött Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA) keretében. Ez nemcsak felhajtotta a kukorica amerikai árát, de drágább import beszerzésére kényszerítette Mexikót. A tömegek persze nem csak most és nem csak a kukorica miatt vonultak az utcára. Az utóbbi hónapokban számos tiltakozás volt a szintén alapvető élelmiszernek számító bab, illetve a paradicsom, a tojás, a tej és a húsfélék árának emelkedése miatt is. A tiltakozók szerint a háttérben a politikusokkal jó kapcsolatokat ápoló nagytőke, az összefonódott nagyüzemek és gazdaságok, kereskedelmi láncok állnak. A tortilla esetében a vádak szerint a kukoricaliszt előállítását kézben tartó nagy élelmiszercégek manipulálják évek óta az árat. Ráadásul sokan panaszkodnak, hogy az ország déli, szegényebb részén százezrével működő kukoricatermesztő kis- és családi gazdaságok nem jutnak hozzá azokhoz a kedvezményekhez, állami támogatásokhoz, pályázati pénzekhez, amelyeket az északi nagyüzemek élveznek.

A tortillaválság egy másik problémára is ráirányította a figyelmet. A kukorica őshazájaként ismert és egykor a világ vezető termesztői között számon tartott Mexikó már jó ideje képtelen kielégíteni hazai kukoricaszükségletét, ezért nagy mennyiséget importál, főként az USA-ból, ahol igen elterjedt a génmódosított kukorica termesztése. Mexikóban azonban - bár kísérletek folynak - ezt a módszert tiltják, és számos szervezet hevesen ellenzi az élelmiszerlobbi által követelt engedélyezését.

VASS PÉTER