„Első novelláim tizenkét éves koromból már nehezen betűzhetőek, és ugyanúgy tele vannak javítással, mint a mai első fogalmazványaim.”
Verstömörségű vallomás, e 18 szavas mondat rögvest beszippant az író világába, láttatja a kiskamaszi nekirugaszkodást csakúgy, mint az – ezek szerint – gyötrelmes alkotói folyamatot.
A június elején a döbbenet váratlanságával elhunyt Térey János nem érte meg, hogy szülővárosa folyóiratában, az Alföldben megjelenjen tervezett kötetének, formálódó önéletrajzának soron következő darabja. Egy ideje már – itt-ott napvilágot látó szövegei alapján – lehetett tudni, hogy az ötven felé közeledő, az aggódó barátok figyelmeztetése ellenére „lassítani” képtelen költő-író esszépróza memoárral gyürkőzik.