Anyád! A szúnyogok – sziszegik a nézők, Jancsó Miklóssal szólva, miközben a korosodó Peer Gyntöt egy magát kellető némber szisztematikusan kifosztja. A címszerepet játszó Nagypál Gábor rezzenéstelenül tűri a vérszívók rohamát, odaadóan szabadul meg ruhájától – szövege szerint ékszereitől, értékeitől – egy kecsegtető dugás reményében, és csak a jelenet zárópillanatában, futtában söpri le a hasáról, hátáról, kezéről a vérszomjas kétszárnyúakat. A nézők korántsem ilyen fegyelmezettek, csapkodnak összevissza, annak ellenére, hogy gondos idegenvezetőik ellátták őket szúnyogriasztó spray-vel. De a kőbányai Dreher-villa elhagyott s elhanyagolt kertjében a kiéhezett had önfeledten tocsog a vérükben, átszúrva blúzon, ingen, nadrágon, mintha nem tudná, hogy napokon belül lesznek még további előadások és új áldozatok.
