Közellenségek: egyszerre láthatunk bele két legendás francia szerző fejébe

Annyira különböznek egymástól, hogy ha leülnének egy étteremben, azonnal magukra vonnák a többi vendég figyelmét. Ki ez a két férfi, akik közül az egyik jól láthatóan érti a jó ételek és a jó borok filozófiáját, a másik viszont most is azon gondolkodik, ha hazaér, kidobja-e a hűtőszekrényéből a három hónapja lejárt szavatosságú, megpenészedett camembert-t.

Egyikük mellközépig kigombolt hófehér inget visel, őszes haját olyan hanyag mozdulattal igazítja ellenállhatatlanra, ami másnak még mesterfodrásszal sem jönne össze. A másik olyan, mint egy állandóan füstölő hamutál: jobb éttermekben nemhogy a konyhához legközelebbi asztalnál nem kap helyet, legfeljebb a hátsó kijáratnál, vagy inkább ott, ahol a szeméttel teli nejlonzsákokat tartják. Ahogy nem finomkodó kritikusaik megjegyzik, külön-külön is feltűnést keltenek, együtt azonban a kultúra és az intelligencia felhígulásának szimbólumai, a lincselés szaga terjed körülöttük.