Olyan csapatunk lett, amelyik az utolsó percig megy ezerrel előre
6 perc
2020.01.16. 13:00
Döbbenetes fegyelemről, hitről, akarásról tett tanúbizonyságot szerda este Malmőben a magyar férfi kézilabda-válogatott: ötgólos hátrányt hatgólos előnnyé formálva győzte le Izland csapatát, és jutott be veretlenül az Európa-bajnokság középdöntőjébe. Érik-e a következő nagy kézilabda-siker? Összejöhet-e az olimpia? Vagy elszáll a momentum?
„Konkrét elvárást nem fogalmaztunk meg, ami nem jelenti azt, hogy ne szeretnénk megnyerni a csoportmérkőzéseket. Sőt kimondottan törekszünk arra, hogy minden meccsünket sikerrel zárjuk, de a realitások nem azt mutatják, hogy komoly elvárásokat kell megfogalmazni.” Ezzel az üzenettel indította el az Eb-re Nagy László a kézilabda-válogatottat.
Ha valaki, hát Nagy – a szövetség alelnöke, egyben a nemzeti csapatot felkészítő team tagja – tudja, milyen sokat jelent, ha nincs teher a játékosokon, hiszen tavalyi visszavonulása előtt húsz éven át volt az együttes egyik vezére.
Ahhoz képest, hogy nem volt hivatalos célkitűzés, a csapat veretlenül jutott tovább a kontinenstorna középdöntőjébe. Úgy, hogy megverte az oroszokat, ikszelt az olimpiai- és világbajnok dánokkal – akiknek ez felért egy halálos ítélettel –, aztán elképesztő feltámadást produkálva behúzta az Izland elleni találkozót.
Gulyás István szövetségi kapitány szerint amellett, hogy a játékosainak a helyén volt a szívük, nagyon taktikusan kézilabdáztak a második félidőben, a győzelem kulcsa pedig a szigorú védekezés volt. Olyannyira szigorú, hogy a sztárokkal teletűzdelt ellenfélnek a második harminc percben csupán hat (!) gólt engedtek, miközben maguk tizenötöt dobtak. Meg is döbbentek az izlandiak, a meccs után Gudmundur Gudmundsson szövetségi kapitány arról beszélt, hogy mindent beleadtak, a lehető legjobb csapatukat tették fel a pályára, felkészültek a magyarok taktikájából, mégsem találták a játékunk ellenszerét.
Pedig ebben a magyar csapatban nincsenek igazán nagy nevek, leginkább feltörekvő fiatalokból – a 18 fős keret tagjai közül hét játékosnak ez az első felnőtt világversenye – és néhány kivételtől, a szegedi Balogh Zsolttól vagy Bánhidi Bencétől eltekintve a klubcsapataikban többé-kevésbé mellőzött játékosokból áll.
Lassan gyógyuló sérülése miatt nem utazhatott a válogatottal például Lékai Máté, aki, bár a jelenleg legsikeresebb magyar együttesben, a Telekom Veszprémben kézilabdázik, csak kevés játéklehetőséghez jut a jó ideje a külföldiekre épülő csapatban. Helyette a Veszprémtől a Tatabányának kölcsönadott, hosszú ideig térdsérüléssel küzdő Győri Mátyást vitte ki a stáb, akinek egyetlen cseréje van, a gyöngyösi Ubornyák Dávid.
Juhász Ádámnak, Bodó Richárdnak és Ancsin Gábornak ugyancsak az egészsége nem engedte, hogy ott legyen a tornán. Faluvégi Rudolfra és Császár Gáborra, Jamali Imanra és Schuch Timuzsinra pedig más, vélhetően taktikai okok miatt nem számított a vezetés.
Ott van viszont a tornán például Nagy Bence, aki korábban gólkirály volt az NB I.-ben, előző csapatánál, a Tatabányánál azonban csak keveset játszhatott. A Wisla Plockban kézilabdázó Szita Zoltán, aki a dánok ellen öt gólt szórt. A balatonfüredi szélső, Bóka Bendegúz, akinek az eddigi három meccsen az összes kapura lövése gól lett. A Veszprémtől kölcsönbe Spanyolországban került Ligetvári Patrik, aki védekezésben és támadásban is rendkívül hasznosan dolgozik.
Úgy tűnik – a sérülések miatti kényszerűség ide vagy oda –, valamit nagyon eltalált a Gulyás István, Nagy László és José María (Chema) Rodríguez Vaquero alkotta edzői stáb, mert a játékosok között határozottan működik a kémia. De nem csak ez segítette őket hozzá a továbbjutáshoz, hanem az is, hogy fizikálisan és mentálisan is jó állapotban vannak. Számtalanszor előfordult korábban, hogy egy-egy meccs végére „elfogyott” a csapat, a hosszú gólcsendbe csúszó lefagyásokról nem is beszélve. Bár a java még hátra van, az erőnléttel eddig nem volt gond a tornán, a rövidzárlatokat pedig rendszerint képes volt feloldani egy-egy időkérés vagy jól időzített csere. Gulyás kapitány erről így beszélt az Indexnek:
"Karakteres csapatunk van, fegyelmezettek, tele vannak ambícióval. És mennek. Nem kell őket visszatartani. Mankót adunk nekik, hogyan lehet megnyerni a meccset, de a labda az ő kezükben van, nem tudunk helyettük dönteni a pályán.”
Megyünk tovább?
„El kell küldenünk a ruhákat mosatni, eddig ez elmaradt, mert fogalmunk sem volt, hogyan lesz tovább” – mondta Izland legyőzése után Gulyás, utalva arra, hogy maguk sem számítottak arra, ami aztán valósággá vált. A csapat – Norvégiával és Szlovéniával egyetemben – a maximális két pontot viszi magával a középdöntőbe, ahol pénteken a világbajnoki ezüstérmes Norvégiával, vasárnap Szlovéniával, kedden a legutóbbi Eb-n második Svédországgal, szerdán pedig Portugáliával mérkőzik.
Akár kimondjuk, akár nem, itt már nagy a tét, és ettől a csapatnak is nehéz lesz függetlenítenie magát, hiszen a mostani szereplésen múlhat, hogy lehet-e még esélyük kijutni a tokiói olimpiára.
A középdöntőbe került 12 csapat között öt olyan van, amelynek már biztos a helye a tavaszi selejtező tornák egyikén: Norvégia, Németország, Svédország, Horvátország és Spanyolország Eb-szereplése nem veszélyezteti a magyarok olimpiai kvalifikációs tornáról szőtt álmait. A nagy ellenfélnek Szlovénia, Portugália, Izland, Ausztria, Csehország és Fehéroroszország számít. Közülük kell ötöt megelőznie a válogatottnak. Igaz, egészen szerencsés esetben még az is belefér, ha kettő végezne előtte, és közülük az egyik megnyeri a tornát, azaz direkt kvalifikációt szerez Tokióra.
Az bizonyos, hogy éremszerzés esetén a magyarok ott lehetnek – legalább – a kvalifikációs tornán, de az is előfordulhat, hogy még az Eb-8. pozíció is elegendő az áprilisi folytatáshoz. Ha azonban minden ellenük dolgozik, még az is előfordulhat, hogy a negyedik hely is kevés volna a kijutáshoz a kvalifikációs tornára.
A középdöntő bécsi és malmöi csoportjából is az első két-két helyezett jut az elődöntőbe, a harmadik helyezettek pedig az ötödik helyért játszhatnak. A 7-12. helyezéseket a középdöntős szereplés alapján osztják ki. Így amennyiben a magyaroknak a csoportkör után sikerülne a középdöntőből is továbbjutniuk, jelentősen megnőnének az esélyei az olimpiai kvalifikációs tornán való részvételre.
„Mindig emlékezzetek erre!”
Legutóbb a 2016-os foci-Eb-n szereplő – a csoportjából az első helyen továbbjutó – magyar válogatott körül lehetett olyan hangulatot tapasztalni, mint most a kézilabdázóknál. Úgy tűnik, megvan a csapatban a hit, és dolgozik annyira a játékosokban a bizonyítási vágy, hogy tovább vigye őket a lendület, vagy ahogy az izlandi meccset követően Balogh Zsolt fogalmazott:
Ez maga volt a csoda. Akárhogy gondolkodom, nem tudok mást kifejezést találni. Most már bárki jöhet a folytatásban, ha így tudunk játszani, akkor bárki ellen lehet esélyünk.”
Az öltözőben aztán Chema Rodríguez is megerősítette a játékosokban ugyanezt a gondolatot. „Köszönöm, srácok! Igaz, haza akartam menni a családomhoz, erre maradhatok itt még egy hétig veletek. Nem is tudom, mit mondjak.
Elképesztő, amit véghez vittetek. Erre a pillanatra életetek végéig emlékezni fogtok. Én már mondhatom ezt, mert nagyon öreg vagyok és sokáig kézilabdáztam: tudom, hogy ilyesmi nem történik gyakran. Arra, ami csapatként megvan bennetek, amit ma tettetek, nagyon nehéz rátalálni. Őrizzétek meg magatokban, ami ma történt.
Köszönöm, hogy itt lehetek veletek. Ezt a teljes stáb nevében mondom.”
Sikerüljön a folytatás bárhogy, az már biztos, hogy a legutóbbinál (14. hely) jobb pozícióban zárja az Eb-t a válogatott. Ahogyan az is bizakodásra ad okot, hogy ezt egy komoly fiatalításon átesett kerettel és okos, fegyelmezett játékkal sikerült elérni.