Jóslatok a múltból: a népesedési előrejelzések beváltak, a bűnözésről szólók nem

Akár létezett, akár a fantázia szüleménye volt, szállóigévé váltak annak a Magyar Néphadseregben szolgált tisztnek a szavai, aki valamikor a hetvenes években egy politikai fejtágítón a jövőbe vetett bizalommal azt jósolta, hogy

„bár ma még csak a világ egyhatodán van szocializmus, eljön az az idő, amikor az egyhetedén, az egynyolcadán, sőt az egykilencedén is az lesz”.

Ha nem is pont úgy, ahogy azt a matematikával hadilábon álló főkatona elképzelte, a jövendölésből valóság lett, sőt még túl is teljesült. A Közép- és Kelet-Európában egykor többséget jelentő szocialista berendezkedésű országokhoz hasonlót a nagyvilág ma már csak nyomokban tartalmaz, amint ezt az alábbi animáció szemléletesen mutat be:

A rendszerváltás előtt készült prognózisoknak – az anekdotában idézettekhez hasonlóan – már csak a kötelező politikai elvárások miatt is általános jellemzőjük volt az optimizmus. A „jövőbe látás” ugyanis leginkább az agitációért és propagandáért felelős pártapparátus embereinek a feladatai közé tartozott. Nekik pedig munkaköri kötelességük volt derűs képet felvázolni. S bár természetesen akkor is készültek kifinomultabb prognózisok, a társadalmi változásokat például nem volt szabad nagyon másként elképzelni, leírni, mint a marxi káté alapján.

Ilyennek jósolták a 2014-es évet 1964-ben

Idén 50 éve, hogy megjelent a sci-fi legenda Isaac Asimov cikke arról, milyennek is látja a jövőt öt évtized múlva. 3D TV, vezető nélküli autók, automatizált konyha - ismerős?

Nyugaton eközben másféle befolyásoltság alatt készültek a jövő lehetséges forgatókönyvei. Ezek gyakran inkább hasonlítottak valamifajta óhajtott jövőt felrajzoló utópiához, mint reális számvetéshez, és olykor a sci-fi-irodalom határát súroló futurológiai eszmefuttatások fűszerezték őket.