"A fiam, Sandor Funtek teljesíti be meg nem valósult filmes karrieremet. Világsztár lesz!"

A rendszerváltás kultfilmje időben egybeesett személyes rendszerváltásával Franciaországban. Az Eldorádó tökéletes választás a visszatéréséhez?

Az Eldorádó azért emlékezetes számomra, mert Párizsban láttam, amikor elnyerte a legjobb európai film díját. A rendszerváltás eufóriáját az újságokból éltem át, meg turistaként, amikor hazalátogattam. Akkoriban csillogó szemmel beszéltek hozzám, ha megtudták, hogy magyar vagyok. Fontos alkotói pillanat az életemben ennek a drámai tragikomédiának a színpadra állítása. Amellett, hogy vannak felismerhető jelenetek a filmből, Bereményi egy teljesen új darabot írt, új szereplőket is belevett a történetbe. Ellépett a kortól, 1945 és 1956 megidézésétől. A háború „íze” mindamellett megmarad jelzésként a Közép-Kelet Európában azóta is lezajlott „56-okra”, forradalmakra, háborús eseményekre. Mátyássy Szabolcs zenéjével, dalaival kiegészülve szinte operai egységet alkot ez az örök érvényű mese az emberi értékrend devalválódásáról.

A Teleki téri piac királyának, Monorinak az elhíresült mondása: „ha aranyad van, mindened van”. Hogyan jelenik meg a színpadon a mai kor értékválsága?

Nem lesz Teleki tér, nem dokumentumszínházat csinálunk. Az emberi kapcsolatok elértéktelenedését felnagyító képi világot szerettem volna teremteni. Monorinak már nemcsak egy kis üzlete van, hanem az egész vásárcsarnok az övé. Nagy tétben játszó bandita, a háborúból összerabolt mindenféle kincsekkel, gyémántokkal, aranyakkal. Mindenkit megpróbál megvásárolni, míg a végén nyomorultul hal meg, szotyiárusként kinyírják. Ahhoz, hogy a szotyiárus nyomorúságos legyen, naggyá kell tenni az elején.

Rendhagyó sajtótájékoztató az Eldorádóról a Teleki téri piac Retro büféjében, Bereményi Gézával és a József Attila Színház igazgatójával, Nemcsák Károllyal: