Koronavírus-kisokos: mit tegyünk és mit ne az egészségünkért?

A szakértők évek óta figyelmeztetnek arra, hogy idő kérdése egy globális járvány kitörése. Az első magyarországi koronavírusos esettől egy hét alatt jutottunk el a tucatnál is több fertőzöttig, illetve a veszélyhelyzet kihirdetéséig, ami azt is jelenti, hogy a koronavírus elleni védekezést sokan már személyes ügynek tekintik. A szakemberek pedig hangsúlyozzák is: nemcsak egy operatív törzsön múlik a járvány megfékezése, hanem egyéni szinten is lehet tenni érte – azért is, hogy magunkat megvédjük, és azért is, hogy másokat. A kérdés csak az, hogy mit.

A tennivalók listáján első helyen áll a kézmosás és az, hogy ne menjünk közel a betegekhez, sőt úgy általában az emberekkel szemben is tartsuk a távolságot. A járvány sokaknak higiéniás felvilágosítással ér fel, például sokan szembesülnek azzal, hogy egy tisztességes kézmosásnak legalább húsz másodpercig kell tartania, és nemcsak a tenyerek összedörzsöléséből áll: nem szabad kihagyni a kézfejt, az ujjakat, az ujjak közét és a körmöket sem.

Az eddig is népszerű alkoholos fertőtlenítő kézmosók használatáról is megtudhattunk újat, például, hogy ezeket is legalább húsz másodpercen át kell a kézen eldörzsölni, hogy valamit hasson – ehhez egyébként minimum 60 százalékos alkoholtartalomra is szükség van.

Ha a kézmosás már jól megy, egy ennél is nagyobb akaraterőt kívánó viselkedésmintát kell elsajátítanunk: ne nyúlkáljunk az arcunkhoz, szemünkhöz, orrunkhoz és szájunkhoz. Tiszta kézzel se nagyon, de piszkos kézzel semmiképpen. Ez ugyanis a vírus bevett módszere arra, hogy a bőrünkről bejusson a szervezetünkbe.

Ha a környezetünkben olyan embert észlelünk, aki influenza- vagy megfázás szerű tüneteket mutat, próbáljunk meg legalább 1,8 méterre állni tőle. Ha ez nem megy, akkor már egy kis távolság is számít. A vírus leginkább cseppfertőzéssel terjed: köhögéssel, tüsszentéssel, kilégzéssel kerül a környezetbe, majd a közelben tartózkodó másik emberre. De még ezen a téren is vannak bizonytalanságok.

Ha mi magunk köhögünk vagy tüsszentünk, annak is megvan a járványérzékeny módja: tegyük ezt a könyökhajlatunkba, és ne a tenyerünkbe, így ugyanis megakadályozhatjuk, hogy a kórokozók a kezünkre jutva tovább terjedjenek más felületekre és onnan másokra.

A járványhelyzet az udvariassági szabályokat is átírja. Egyelőre érdemes elfelejteni a kézfogást és a puszit. Viszont lehet kacsintani egymásra.

A koronavírus-járvány a betegek felelősségét is átértékeli, és nem érdemes hősködni azzal, hogy bemegyünk a munkahelyünkre akkor is, ha rosszul érezzük magunkat. Különösen akkor, ha a koronavírus jellemző tüneteit tapasztaljuk magunkon: lázunk van, köhögünk, fáradtnak érezzük magunkat és nehezen kapunk levegőt.

Nagy lehet a kísértés az arcmaszkok viselésére, de hacsak nem vagyunk már betegek, ezek nem igazán akadályozzák meg a vírus terjedését. Az egészségügyben dolgozóknak viszont szükségük van rá, mint ahogy a fertőzötteknek is, a maszk ugyanis segíthet abban, hogy ne fertőzzenek tovább. Akik viszont egészségesen viselnek maszkot, és nem szakszerűen, például közben sokat igazgatják és hozzányúlnak az arcukhoz, akkor tulajdonképpen csak a vírusnak segítenek.

És persze az is fontos, hogy mit ne tegyünk. Ezek közül a legfontosabb, hogy

ne pánikoljunk.

Ami a tüneteket illeti, az Egészségügyi Világszervezet szerint ezek a legjellemzőbbek:

• száraz köhögés
• láz
• fáradtság
• nehéz légzés

Néhány beteg tapasztalhat torokfájást, orrfolyást, orrdugulást, fájdalmakat vagy hasmenést. Néhány fertőzött pedig egyáltalán nem tapasztalhat tüneteket és még csak nem is érzi rosszul magát.

Mivel ezek nagyon hasonlítanak az influenza vagy a megfázás tüneteihez, a szakemberek ezért két szempontot tartanak fontosnak: a beteg járt-e olyan magas kockázatú gócpontokban, mint amit eddig Kína, Dél-Korea vagy Olaszország jelentett, illetve állt-e kapcsolatban már koronavírussal megfertőződött emberrel.

Milyen gyorsan alakulnak ki a tünetek? A megfertőződés után 2-10 nappal, de akár 24 nap után is jelentkezhetnek.

Az emberek többsége (mintegy 80 százaléka) felgyógyul a betegségből anélkül, hogy speciális ellátásra lenne szüksége, minden hatodik embernél azonban súlyos légzési nehézségek alakulnak ki. Súlyos, akár életveszélyes állapot azoknál alakul ki gyakrabban, akik valamilyen krónikus alapbetegségben szenvednek, a halálozás pedig a legnagyobb eséllyel a hatvan feletti, azon belül is a nyolcvannál idősebbeket sújtja.

Ami biztos: védőoltás és gyógyszer egyelőre nincs, a betegség kimenetele ezért a szervezet védekezőképességén múlik.