„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
HVG: Közel egy éven át, ez év júliusáig látható önálló kiállítása a londoni Tate Modernben – ez más magyar művésznek még nem sikerült. Átadná valakinek a lehetőséget, ha tehetné?
Maurer Dóra: Azt nevezem sikernek, ha az ember megcéloz valamit, és eléri. Ez a kiállítás nem „sikerült”, mert egyáltalán nem céloztam meg, túl nagy falat lett volna. Szinte nélkülem szerveződött. De miért is adnám át? Ez nem stafétafutás, sok év aprómunkája kell a sikerhez. Általában fiatal művészeket ajánlok ösztöndíjakra, galériákba, múzeumokba.
Ilyen művészeti szenzáció még nem volt idehaza
Maurer Dóra a Magyarországon élő magyar művészek közül először mutatkozhat be önálló kiállításon a világ egyik legismertebb múzeumában. Ha egyszer megírják a kortárs magyar képzőművészek külföldi szerepléseinek krónikáját, minden bizonnyal önálló fejezetet kap a Maurer Dóra életművének keresztmetszetét a londoni Tate Modernben bemutató, augusztus 5-én nyíló kiállítás.
HVG: A kiállítás fókuszában a régebbi munkái vannak. Hogy viseli a megkésett népszerűséget?
M.D.: Nem tudok népszerűségről, számomra nincs is értelme ennek a fogalomnak. Van most ez a kellemetlenség, több helyen is leírták, hogy én vagyok az első magyar, aki ilyen szuper helyen állít ki, ennyire hosszú ideig, és ettől most sokak szerint nagy ember lettem. Frászkarikát! Természetesen nagyon örülök ennek a kiállításnak, de voltaképpen nem is vágytam arra, hogy ennyire jelentős intézményben nyíljon kiállításom. Főleg a figyelemre nem vágytam, amit keltett Londonban és itthon is.
