Az államok által támogatott dezinformáció olyasmi, amiről nem beszélnek a nyugati demokráciákban - írja közös cikkében Sohini Chatterjee, a Columbia Egyetem tanára, valamint Krekó Péter, a Political Capital igazgatója.
Mint a szerzők kifejtik, amikor a téma felvetődik, mindig csak az oroszokra és a kínaiakra mutogatnak, ám közben demokratikusan megválasztott vezetők is egyre jobban élnek a tudatos félretájékoztatás eszközével, ami messze nem ugyanaz, mint a propaganda. Nem alapozódik sem ideológiákra, sem tényekre. Az jellemző rá, hogy semmi sem igaz benne, viszont minden lehetséges. Célja az, hogy többféle üzenettel összezavarja az embereket - ilyen megfontolásokból akármit be lehet dobni, ezért sokkal veszélyesebb, mint a propaganda.
Egyre inkább bevetik politikai okokból, terjesztői már nem az agyakat és a szíveket igyekeznek megnyerni, hanem hogy megosztottságot igyekeznek szítani. A következmény a zűrzavar. A közvélemény már nem tudja, mi az igaz és mi a hamis, ezért megadja magát a zsigeri törzsiségnek, mert ott azt hallja, amit a leginkább szeretne. Fokozódik a polarizálódás, a kampány célba ért. A járvány nagy lendületet adott az ilyen törekvéseknek a demokratikus világban.
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?
Megtudtuk: az átláthatóságinak mondott törvény vitáját a frakciónak le kell folytatnia.
Érezni-e a Fidesz zuhanását a híres erdélyi fesztiválon?
Bekapcsolt a kármentő üzemmód.
Az utolsó negyedben úszott el az esély a győzelemre.
Az Újpest ezzel szemben fittyet hány az ötmagyaros szabályra. Kezdődik az NB I.
