Az én hetem: Lackfi János belegondol a szabadság elvesztésébe

SZABADSÁG

– Nézze, Főnök, tudom, hogy baj van, irtó nagy gáz, nem vagyok vak, se süket. Még a gondnál is nagyobb gond van, tiszta szívás, estek az eladási mutatók, van rálátásom, ez nyilvánvaló. És igen, a járvány alatt kivettünk minden szabit, ami meg még benn van, ugye, megegyeztünk, hogy nem nyúlunk hozzá, mert güzülni kell, hogy kimásszunk a gödörből. Életem és vérem a cégért, de tényleg, esküszöm, a nagyanyám életére. Éppen róla van szó, a nagyanyámról meg az életéről, tényleg az utolsó életszakasza, a dokik már lemondtak róla, és hát ott van szegény egyedül, az unokatesóm van mellette meg annak a felesége, de nekik is van melóhelyük, gyerekeik, ezer felé vannak szétszedve, mint mindenki más. Tényleg ott a helyem, nagyika rettenetes állapotban van, a napjai megszámlálva, maximum egy hét, lehet, hogy azzal a temetésen is túlleszünk már, sajnos nem fűzünk sok reményt a gyógyuláshoz. Gondolom, tudja, milyen agresszív a nyirokrák, ha bedurvul, és ez már nagyon kemény szitu, semmi kétség. Csak azért mertem, mert mind nagyon megrendülten emlékszünk vissza, amikor a Főnök édesanyja… Még ha nem is pont ugyanaz a kettő, és ismételten őszinte részvétem, így az évek múltával is, az ilyesmit nem lehet megszokni. Szóval nagyon bízom a Főnök legendás emberiességében, én akármerre járok, híresztelem, hogy még egy ilyen empatikus vezetőt mutasson nekem valaki, de nem tudnak, Főnök, nem tudnak, igazából minden ismerősöm csak szidja a góréját meg irigykednek rám: azta, ilyen főnyereményt, mint maga! Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy Irmuska konkrétan nem az én nagyanyám, hanem az uncsitesómé, de ő nevelt fel, többet lógtam náluk, mint odahaza, így tisztára olyan, mintha… Az én nagyim vidéken lakott, karácsonykor láttuk, akkor is magával meg a sérelmeivel volt elfoglalva meg kemény barackokat osztogatott a fejünkre ajándék helyett a bütykös öklével. Meghalt, ő már meghalt, sajnos. Illetve olyan, mintha nem is élt volna, de Irmuska néni más, ugye megérti? (Nem fog bejönni az öregkártya, kiszúrja, ez olyan, felejtős az egész. Mi közöm ahhoz a vénasszonyhoz, mondja majd, és végtére is igaza lesz. Tényleg ezért akarom szarban hagyni a céget? Vagy van valami másik ok? Lennék szíves megosztani vele? Kérdezi majd, és az arcomba tolja átható, mentolos leheletét, ezt a hideg igazságszagot, én meg érzem elernyedni a záróizmaimat.)