Az idősotthonok igényfelmérő kérdőívet kaptak, amikor maszkokat még nem
Miközben az egészségügyben dolgozókra kiemelt figyelem hárul, a legveszélyeztetettebb korosztály, az idősek gondozásával foglalkozókról mintha elfeledkeztek volna a döntéshozók.
„Magunkra lettünk hagyva” – így jellemzi szakmája helyzetét Nagy Viktor, a budapesti Időskorúak Árpád-házi Szent Erzsébet Szociális Otthonának igazgatója. Mint mondja, a veszélyhelyzet bejelentése után szembesült azzal, hogy hiába vár külső segítséget az idős gondozottak ellátásához szükséges védőfelszerelések beszerzéséhez. Korábbi beszállítóik, akiktől a maszkokat és a kesztyűket rendelték, a járvány kitörésekor azonnal készlethiányt jelentettek.
A piacon azóta szinte aranyáron kínált védőfelszerelések beszerzésének kemény korlátot szab az otthonok szűkös költségvetése is, függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati, egyházi vagy alapítványi fenntartásban működő intézményről van-e szó.
Miközben a magyarországi idősotthonok lakói a járványveszélynek leginkább kitett „nyolcvan pluszos” korosztályba tartoznak,
kormányzati intézkedésként a múlt hét közepéig mindössze annyira futotta, hogy kitölthettek egy igényfelmérő kérdőívet.