Ezeknek a művészeknek nem 15 perc, hanem örök hírnév jutott
Tettamanti Bélára emlékezünk, Chris Barber születésnapját ünnepeljük, megmutatjuk Andy Warhol a járvány miatt bezárt életműkiállítását.
A vonalak tulajdonsága, hogy egyszer véget érnek – ha máshol nem, legkésőbb a végtelenben találkoznak. Elvétve vannak közelebbi esetek is: ilyen például az emberi labirintust ábrázoló rajz. Nincs ennél bonyolultabb térkép. Rejtélyes csigavonalak, saját farkukba és fejükbe harapó kígyók, önmaga végtelenített tükörképében megjelenő emberi arcok láthatók rajta, sokféle, a kijáratot kereső élőlény.
A múlt héten, 73 éves korában elhunyt, Munkácsy- és Pulitzer-emlékdíjas Tettamanti Béla végtelen felé tartó utazásai újságokban, kiállításokon jelentek meg, könyvillusztrációi más nyelven egészítették ki a szöveget. Az előtte kínálkozó fehér papíron talált egy pontot, onnan indult, majd grafitceruzáját, tustollát, finom szálakból szőtt ecsetjét addig húzogatta, az apró porszemcséket addig formázta, gyűjtötte egybe vagy szórta szét, amíg létrejött valami filozofikus vagy vicces, a legtöbbször: kettő az egyben.
