A hűvös szenvedély mestere – 100 éve született Mészöly Miklós

„Az írás ott kezdődik, amikor hűvösödnek a dolgok, amikor megfoghatók.”

(Mészöly Miklós levele Polcz Alaine-nek, 1950. június 17.)

1921. január 19-én Szekszárdon született, és élete végéig oda is kötődött. Jogászdoktori oklevelet szerzett Budapesten 1942-ben. Az alább olvasható rejtélyes verssel debütált húszéves korában Herczeg Ferenc tekintélyes szépirodalmi hetilapjában, az Új Időkben 1941. október 19-én.

Arcanum

A Sorbonne-on szeretett volna irodalmat tanulni, de közbejött a háború. 1943-ban elvitték katonának. A szerb és a szovjet fogság között katonaszökevényként bujkált. 1945. május 24-én ez a hirdetés jelent meg a Népszavában:

„Keresem fiamat, MÉSZÖLY MIKLÓS légv. tüzért, aki legutóbb Búrokon tartózkodott 1944 VII. 16-án.”

A fiú előkerült, és nekiállt dolgozni mint fizikai munkás, terménybegyűjtő, malomellenőr... Várkonyi Nándor pécsi irodalmi folyóirata, a Sorsunk volt az első lap, amelyben rendszeresen megjelenhetett. 1947 tavaszától publikált itt és ekkortól szerkesztette a Független Kisgazdapárt megyei lapját is, a Tolna Megyei Kis Újságot.

1948 őszén felköltözött Budapestre, és szabadúszó íróként próbált megélni. Próbált volna másképp is, de nem kapott munkát.

Ekkor már Polcz Alaine (1922–2007) volt a társa, az Erdélyben felnőtt pszichológus és író, a tanatológia (a halál és a gyász tudománya) hazai úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója, a gyermeklélektan, a játékdiagnosztika jeles művelője, az Asszony a fronton című korszakos jelentőségű memoár szerzője. Aki a klinikai halál állapotába került, miután szovjet katonák tömegesen, többszörösen és brutálisan megerőszakolták, és aki túl volt már az első, fiatalon kötött és hamar tönkrement házasságán, amikor találkozott Mészöllyel. 1949-ben összeházasodtak, s a monogám kapcsolatra teljességgel alkalmatlan író haláláig ragaszkodott hozzá, akkor sem engedte el, amikor nagyon el akart menni. (Erről a kapcsolatról mindent megtudhatunk fél évszázados levelezésükből és bizalmas barátjuk, Nádas Péter ahhoz írt utószavából: A bilincs a szabadság legyen, Jelenkor, 2017. / Online olvasható válogatás a levelezésből itt.)

„Mészöly Miklós ezzel a könyvével a fiatal szépprózaírók első sorában kér helyet.”

Ezt írta első kötetéről, az 1948-ban megjelent, novellákat tartalmazó Vadvizekről a Diárium kritikusa, Rajnai László.

Akárhol kért helyet, nem kapott.