HVG: Azt állítja, az ostromlókat magukhoz hasonlónak tekintették a hatalom képviselői, ezért volt erőtlen a fellépés ellenük. A pusztítás után felébredt Washington?
NÉVJEGY
Nem úgy tűnik. A Kongresszus befejezte ugyan aznapi feladatát, és hitelesítette az elnökválasztás eredményét, utána viszont berekesztette ülését. A szenátus republikánus vezetése hallani sem akar arról, hogy Trump felelősségének megvitatására felfüggessze törvénykezési szünetét, de még a képviselőház demokrata többsége sem tudott lemondani a hétvégéjéről. A puccskísérlet után jött a szabad szombat. Ez engem sokkol. Nem látom, hogy bárki úgy viselkedne, mintha nemzeti vészhelyzet alakult volna ki.
HVG: Eltelt néhány nap az erőszakos események óta, változott, amit január 6-ról gondol?
Minden új információ az első megérzésemet látszik igazolni. A zavargók nem okoztak félelmet a rendszerben, egy része még barátinak is vélte őket. Bár egyértelműen veszélyesek az amerikai demokráciára, a rendszer mégsem érezte, hogy fenyegetve lenne.
HVG: Távolról nézve a megjátszottság érzése támad az emberben, ahogy azóta a politikai és véleményformáló elit reagál az eseményekre.
Mert sem az élmény, sem a felháborodás nem közös.
Még csak odáig sem jutott el Amerika, hogy a puccskísérlet mindannyiunkkal megtörtént. A véleményformálókat az események megerősítették saját igazukban, pusztán hangosabban mondják, amit idáig is.
Néhány kormányzati szereplő lemondása nem árnyalja, hanem erősíti ezt az élményt. Eddig is nagy volt a jövés-menés a miniszterek közt. Ha a döntéshozóknak megváltozott a véleményük az elnökről, akkor épphogy maradniuk kellene, és ennek ott hangot adni. Mindenki a fedélzetre – erre az üzenetre lenne most szükség a politikusok részéről.
