Aki a halhatatlanságot könnyedén kirázta a kisujjából – Adieu, Jean-Paul Belmondo

„Szóval, a történet valami olyasmi, hogy egy srác elköt egy autót Marseille­ben, felmegy Párizsba, a többit meg majd meglátjuk.” A telefon egyik végén Jean-Luc Godard volt, akinek egyetlen elképzelése a filmrendezésről nagyjából az volt, hogy filmet akar rendezni. Sok francia filmben lehet látni, hogy a tárcsázós telefonokra van akasztva egy második kis hallgató is, azon Francois Truffaut fülelt: mit mond erre a vonal végén a Jean-Paul Belmondo nevű ifjú monsieur? Ez volt az első alkalom, hogy egy forradalmat, amit azóta francia „új hullámnak” neveznek, igazoltan telefonbeszélgetéssel robbantottak ki – nagy dolog ez egy olyan országban, ahol a forradalmakat és a filmművészeket egyaránt nagy tisztelet övezi. Az ifjú Belmondo vállalta, de az első forgatási napon még megkérdezte:

„Mi lesz még a filmben?”