Hivatásos rajongó – Gálvölgyi Jánossal, 11. rész: Temetni jöttek, vagy kitüntetni?
1 perc
2021.09.11. 17:00
"Ha meghalok, hamvasszátok el a Major Tamást" – idézi Makláry Zoltán legendás mondását Gálvölgyi, felvezetve a színésztemetések groteszk világát. Vajon melyik hónapban legjobb meghalnia egy színésznek és milyen az ideális gyászbeszéd? De a búcsúztatók előtt még egy kis kitérő a kitüntetésekhez: Kossuth-díj kontra Kabos Gyula – összegezhető a dilemma.
Sorozatunkat kedélyes-ráérős családi beszélgetések inspirálták, innen a riporter és alanya közötti tegeződés. Gálvölgyi János otthon is rendszeresen anekdotázik színházról, színészekről, előadásokról, haknikról, Kövesdi Péter pedig már régen fejébe vette, hogy ezeket a beszélgetéseket közkinccsé kellene tenni.
A HVG felkérésére, ha nem is az otthoni vacsoraasztalnál, de bepillantást engednek ezekbe a csevegésekbe, majdnem úgy, ahogy azok egyébként is folynak: elharapott mondatfoszlányokkal, kicsit kusza természetességgel, néha szomorúan, de legtöbbször inkább nevetve.
A friss epizódban Gálvölgyi János mesél a párttagság és a kitüntetések viszonyáról és arról, hogy elkeseredésére milyen örökérvényű gyógyírt kínált neki Kazimir Károly, mikor elkerülték a kitüntetések. Szóba kerül Hofi Géza is, aki karcos megállapítással reflektált a kitüntetésekre épp Márkus László temetésén. Kitüntetettnek lenni pedig csak egy lépés attól, hogy valakit a színház saját halottjának tekintsen. Ez utóbbi lehet akár karriercél is – derül ki Gálvölgyi anekdotáiból. Ráadásul az ember sohasem gondolná, hogy egy-egy temetés néha milyen szórakoztató tud lenni.