A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most egy újlipótvárosi kisvendéglőben jártunk.
Vannak helyek, amelyek, úgy tűnik, mindig is voltak és mindent is túlélnek. Talán egyszer előkerül egy régészeti lelet a keletkezésükről, ajtójukat pedig legfeljebb a Covid nevű közellenség zárhatja be. Persze akkor is azonnal áttérnek az elviteles etetésre, mert generáció nélkülük még átmenetileg sem éhezhet. Nos, ilyen az Újlipótváros nevű falu főutcáján, a Pozsonyi úton a hivatalosan – nomen est omen – Pozsonyi Kisvendéglő, ami a nép ajakán Kis Pozso. Szlovákiához címén kívül legfeljebb a sztrapacskájával köthető. De erről majd később.
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A tömeg emberekből áll – őket mutatjuk meg külön-külön és együtt a HVG fotósainak szemével.
A Tisza Párt és a fővárosi csőd sem maradt ki.
Hatalmas. Ez minden idők legnagyobb Pride felvonulása. Ha nem hiszi, nézze meg a videókat.
Beszédek a 30. Budapest Pride-on.
A Tisza elnöke szerint látszatpolitizálás folyik trükkök százaival és hazugságokkal.
Freddie Mercury kezében sem állt ilyen hetykén a vasaló.
Szerinte a kérdés csak az, ki akarja-e tenni annak a gyerekeit, amit az elmúlt tíz évben ő is átélt.
„Jó hazafi harcoshoz” méltón tette közzé, hogy 100 százalékos magyar érettségit tett.
Közéjük Charles Leclerc fért be.