A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Hasbeszélő
Bár valljuk, a véletlenre bízni magunkat és – felkent gasztroguruk hagyják ki ezt a részt – összevissza enni a legjobb mulatság, most nagyon is célirányosak voltunk. A választásunkat illetően.
Igazából úgy volt, hogy ez idő tájt a Bécsből „hasbeszélünk”, de a sógoroknál kicsit rászigorítottak a járványra. Covid van, foglalás volt, nincs. „Bosszúból” a Wiener Schnitzel és a Tafelspicc helyett különleges estét akartunk magunknak. Nagyon is az lett, teljesen más műfajban. Mondhatnánk, még utazni sem kellett hozzá, ami csak azért nem helytálló, mert éppen, hogy utazás volt – az asztalnál.
Jó messzire kalandoztunk. Az ezerízű Indiába, avagy szép régiesen, mesélősen Hindusztánba. Hétköznap este ide vagy oda, kis szerencse azért kellett hozzá, hogy megcsípjünk egy szabad asztalt az alig pár hónapja nyitott, és máris nagyon felkapott V. kerületi Bombay Budapest indiai étteremben. Viharos gyorsasággal vonzotta be az Október 6. utcába a gasztronautákat, akik nem egyszerűen „valami indiait” akarnak bekapni.
