Álomszerű, visszatérő szürreális élőképek, furcsa képzavarok, különös mozgások és egy látnoki erővel megidézett apokaliptikus világ. Takács Viktória és Tasnádi István az Örkény és a Katona József Színház darabjait ajánlják.
Mindig élénken álmodtam. Emlékszem, már gyerekkoromban teljesen kiborítottam a húgomat, akinek reggelente hosszasan meséltem arról, mennyire valóságos álmokat láttam éjjel. Ő menekült előlem, mert unta, nem érdekelte. Hamar rájöttem, hogy szavakkal nem adhatom át az élményt, mert elvész belőlük a lényeg, a varázs. De akkor hogyan lehetne megmutatni a csodás vagy éppen abszurd képeket, amelyek éjszakánként szórakoztatnak? Amikor az előadásra beültem, még nem sejtettem, hogy Bodó Viktornak sikerül. Sikerül megmutatnia, hogyan álmodunk, méghozzá egy olyan kicsiny színházban, mint az Örkény, sok jó szereplővel, nagyon bátran és szórakoztatóan.
A nők szerepét igyekszik erősíteni egy igencsak férfias szakmában Carolina Vergnano, aki négy éve áll a család nevét viselő olasz kávémanufaktúra élén.
Politikusokat, és résztvevőket kérdeztük Tusványoson arról, hogy el tudják-e képzelni, hogy a Fidesz 2026-ban ellenzékbe kerül.
