Megtörni nem tudta, de a legváltozatosabb módszereket bevetve lehetetlenítette el Orbán Viktor hatalmi és propagandagépezete az újságírást az elmúlt évtizedben. A szakma művelői betonfalakba ütköznek, amikor a munkájukat végzik: tájékoztatni szeretnének, rámutatni összefüggésekre vagy az olvasókban felmerülő kérdésekre válaszokat keresni – nyomatékosítja egy friss kutatás is.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a szerkesztőségek tapasztalatainak összegzése után tipizálta a szakmai munkát akadályozó, részben korábbról is ismert, de az Orbán-kormány által „tökélyre fejlesztett” megoldásokat. E szerint a sajtó munkatársait leginkább a közhatalmi szervek általi ignorálás, a források megfélemlítése, illetve az újságírók és a médiumok hiteltelenítése gátolta a munkájuk végzésében.
A járvány idején pedig olyan új típusú akadályok is megjelentek, mint például a „sajtó nélküli sajtótájékoztatók” műfaja, ahol csak elvben lehet kérdezni: a tájékoztatni hivatott szervezet – például az operatív törzs – kedvére mazsolázgat a szerkesztőségi megkeresések között. Ha valamire esetleg válaszol, azt is sokszor a lényeget megkerülve teszi, az interaktivitás hiánya miatt esélyt sem adva a visszakérdezésre.
