Ma Franzot már Francisnek hívják, de csak a név változott, a küldetés semmit, túlélésre ítélte őket Isten. Franz a nagyváros túlvilágított utcáin kereste a boldogságot, hiába. Francis egy rozoga hajó, egy napszítta gumicsónak vagy csak egy fadarab utasaként egyedül maradt életben, mindenki más, beleértve a feleségét is, odaveszett. Mindkettőjükről tudható, honnan jöttek. Miután megölte a barátnőjét – a hivatalos indoklás hirtelen felindulásból elkövetett halált okozó testi sértés volt –, Franz négyéves börtönbüntetés után szabadulva elhatározta, új életet kezd. Francis is maga meséli el kálváriájának első stációját: hogy Bissau-Guineából, a ma szokásos útvonalon érkezett. Épp csak ki nem mondja, majdnem olyan romantikus volt, mint egy izgalmas menet a szesztilalom idején a gengszterek által használt ösvényeken.
Mindkettőjük előtt felkínálja magát a bevehetetlen nagyváros, ahol mindenki a túlélésre játszik, ki kicsiben, ki nagyban, a legtöbben aljasul.
Franz és Francis élni akar a lehetőséggel, akaratuk közel van ahhoz, amit előír a szentírás, ám választani és becsületesnek együtt lenni a legnehezebb próbatétel.