Iványi Gábor: A zsidóság várja, a kereszténység visszavárja, mindkettőnek ismerős a Messiás

HVG: A vérében van az ellenzékiség, vagy a körülmények váltották ki?

Iványi Gábor: Otthonról hozom, hogy akit kirekesztenek, amellé oda kell állni, legyen akár testi fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozó. Általános iskolában emiatt volt alkalmam kicsit verekedni is, amikor roma fiatalokat bántalmaztak. Bár akkoriban általában jól megfértünk egymással.

HVG: A szegényeket támogató kezdeményezéseihez lökést adott, hogy volt része kilakoltatásokban?

I. G.: A Jóisten így kormányzott a fontos életcélok felé, éreztette velem, milyen bujdosónak és jövevénynek lenni. Hálás vagyok neki ezért. Megtapasztaltam, hogy a bíró, aki a kilakoltatási ügyeimet tárgyalta, mind a kétszer azzal érvelt, hogy van másik lakhelyem, holott innen és onnan is ő tett ki.

HVG: Kevesebben fordulnak önökhöz, mióta a statisztikák csökkenő munkanélküliségről és megemelt családtámogatási összegről árulkodnak?

I. G.: Szegények mindig lesznek, még a leggazdagabb államokban is. Vannak szenvedélybetegek, szociálisan problematikus vagy elrontott életvitelű személyek, börtönből szabadultak. Ebben a százezer embert jelentő körben van a mi szolgálatunk. Jézus példázata szerint a jó pásztor akár az élete árán is megmenti az egyetlen elveszett bárányt. 

HVG: Miben különböznek a vezetése alatt álló Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség hitelvei a többi keresztény egyházétól?