Szeretettel Erdélyből: Jogilag nehezebb a cicamentés, mint a kutyáké vagy a lepkéké
Az állatmentés nem csak személyes elkötelezettséget igényel, de működtetni sem egyszerű azokat az intézményeket és szervezeteket, amelyek bajba jutott állatokkal – esetünkben: cicákkal – foglalkoznak.
Az a szerencse ért, hogy egy olyan cicabolond mellett élek, aki egyben cicamentő is.
Noémi felkutatja a tömbházunk körül kóborló kismacskákat, étellel magához édesgeti, aztán ivartalanítja őket, s végül, a műtét után, olyan emberekhez viszi őket, akik örökbe fogadják az állatokat. Önként vállalt feladata azonban itt még nem ér véget: van, aki jó gazdihoz kerül, akad viszont, aki nem: olyan is volt már, aki kétségbeesetten írt a feleségemnek, hogy a cica összepiszkította 500 eurós takaróját!
Másokat megmart a megriadt prémgombóc, az azért telefonált rémülten. Noémi villámgyorsan reagál, azonnal intézkedik, a pénzt sem sajnálja minderre, és kellő mértékben felháborodik a szemforgatáson.