Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Óbudán, a minden tészták műhelyében.
"Jöjjön ki Óbudára,
Egy jó túrós csuszára,
A kerthelyiségben sramli szól,
És ott lehet csak inni jól.
Az abrosz tarka-barka,
És rajta jó kadarka"
Nem az örökzöld Szenes Iván-sláger vezérelt, amiről egyébként valószínűleg már az Y-generáció vájtfülű gyermekei is azt gondolhatják, egy a nép ajkán született nótát dudorászhattak nagyszülőik. Nem is hibbantunk meg, hogy ilyen tájt kerthelyiséget keressünk, pláne nem kadarkát és sramlit. Az egészből az Óbuda, annak is a kertvárosi része stimmel, meg a tészta. S ez egy egészen más Óbuda, és más tészta.
Szabad-e, kell-e sportolnia egy daganatos betegnek? Amíg a daganatot el nem távolítják, csak a kíméletes mozgás javallott, de a tudomány mostani állása szerint a sport gyorsítja a felépülést, javítja az életminőséget.
Kedden a szerbekkel küzdünk meg a döntőbe jutásért.
A Tisza szigetek volt koordinátora az Irány a Jövő Párt elnöke.
Egyre inkább úgy érződik, hogy a magyar kormánypárt nem csak az online világban kerül vesztes helyzetbe.
Az USA legnagyobb sztorija végzetes is lehet az elnök számára.
Hadházy Ákos megint számolt.
A magyar űrhajós edz, hogy visszanyerje a formáját.
Ketrecharcosok Klubja.
