Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az elmúlt napok eseményeit nemcsak katonai és diplomáciai szempontból nehéz átlátni, hanem pszichológiailag is. Az, hogy Vlagyimir Putyin a józan ésszel szembe menve olyan háborút indított Európában, amire 1945 óta nem volt példa, illetve, hogy az orosz inváziót egészen bizarr és félelmetes beszédek előzték meg a részéről, beindította a találgatást az orosz elnök mentális állapotáról, ami azért is tűnik ijesztően releváns kérdésnek, mert egy olyan ország élén áll, amely mintegy hatezer nukleáris töltettel rendelkezik.
Hogy Putyin viselkedésében megváltozott valami, azt Európából leginkább Emmanuel Macron francia elnök tudja lekövetni. Miután nemrég öt órán át tárgyalt az orosz elnökkel a mémesen hosszú asztalnál, Macron arról beszélt, hogy tapintható volt a feszültség a találkozójukon, és ez már nem az a Putyin volt, akit legutóbb 2019 decemberében fogadott az Elysée-palotában. „Merevebb, elszigeteltebb” volt, érezhető volt rajta az ideológiai és biztonságpolitikai megszállottság.
A New York Timesnak egy szakértő ezt úgy fogalmazta meg, hogy Putyin az elmúlt évben „nagyon sok Rubicont átlépett”, és akik azt hiszik, hogy a mostanihoz hasonló drámai fordulat valószínűtlen, azok nem vették észre az elmúlt két év minőségi elmozdulását Putyinnál.
