A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Wall Street Journal
Az ukrán háború ismét a reálpolitika kínzó döntéseivel szembesíti az amerikai kormányzatot, mert az orosz veszély láttán választás elé kerül: tart-e fenn jó kapcsolatokat olyan rezsimekkel, amelyeknek politikai „stichje” van, lásd a tekintélyuralmi vonásokat mutató Orbán Viktort. De idetartozik Venezuela, Szaúd-Arábia, Irán és több tekintélyelvű európai kormány is. Továbbá a nagy-nagy kérdés, hogy ugyan ellenzi Peking politikáját, de összeálljon-e Kínával Moszkva ellensúlyozására – elemez a Wall Street Journalben Gerald F. Seib, a lap egyik vezető munkatársa.
A világnak határoznia kell: Putyinnal vagy ellene? Egyben újra kell szerveznie az energia- és az élelmiszerellátást, a technológia gyártását. A reálpolitika egyébként azt jelenti, hogy az államok közti viszonyt nem annyira az erkölcsi vagy ideológia szempontok vezérlik, hanem a gyakorlati igények. Ehhez időnként el kell fordítani a tekintetet, amikor a partnernél hibádznak a demokratikus értékek, vagy baj van az emberi jogokkal.
Úgy néz ki, hogy új világ van kialakulóban, amióta az orosz harckocsik benyomultak Ukrajnába, és ez kihat a washingtoni számításokra. A dilemma különben már a hidegháború idején is felmerült, ám ma is pont olyan kemény, mint annak idején.
Der Standard
Paul Lendvai, az itthon is jól ismert újságíró úgy véli, nehéz felmérni ugyan, mi várható Ukrajnában, de minél tovább tart a konfliktus, annál jobban megerősödik a benyomás, hogy a legrosszabb csak most jöhet. Ezért minden eszközt be kell vetni az orosz agresszió meghiúsítására. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ha sarokba szorítják, akkor Putyin nem fog tiszteletben tartani semmiféle nemzetközi jogi normát, a civilek védelme sem jelent számára vörös vonalat.
