A település számos ok miatt nem tudott olyan tempóban fejlődni az elmúlt évtizedekben, mint Tusnád vagy Szováta, ám – ilyen ez a kétarcú világ – éppen ezért képes volt megőrizni különleges atmoszféráját. Kérdés, merre és hogyan lép majd tovább Borszék.
„A nyolcvanas években még lényegesen elevenebb és kevésbé lenyúzott állapotban láttam. A rendszerváltás utáni privatizálás és az ellenőrzésmentesség (az „ez az enyém, azt teszek vele, amit akarok” felfogás) nem tett jót a régi házaknak”
– így szólt az egyik hozzászólás a képeim alatt. Borszéken lőttem őket, és nem is szándékosan, mármint nem azzal a szándékkal, hogy a lepusztultságot bizonyítsam. Egyszerűen kisétáltam a panzióból, és fényképeztem.
De ha már így esett, elgondolkodtam, főleg, mert más kommentelők is írtak a település „virágkoráról”, amikor még gondozta az állam: ez a korszak még az 1989 előtti időre esett, egy olyan periódusra tehát, amelyről ma már alig tudunk jót mondani. Később az is kiderült, nem az egész üdülő ilyen lepusztult, magam is láttam szép vagy mindenesetre felújított épületeket, és vannak rosszabb állapotban levő hasonló városkák is, például Herkulesfürdő, de azért az egész látvány mégis mellbevágó.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Ez azért furcsa, mert másfél éve még ő kérte ezt. A magyar miniszteri biztos jelezte, hogy szó sem lehet a tárgyalások felfüggesztéséről.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
