Többek között az Eszenyi-ügyről is szó esett Lengyel Tamás, Rainer-Micsinyei Nóra és Molnár Áron podcastjában, a Magyarország Kedvenc Reggeli Műsorában. A Vígszínház korábbi, verbális és fizikai abúzussal vádolt vezetőjével Lengyel és Molnár évekig dolgozott együtt a társulat tagjaként, így közvetlenül is megtapasztalhatták a munkamódszereit – amellett, hogy ezekről korábban és most is részletesen beszámoltak, arról is beszéltek, hogy a szakmában korántsem ő az egyedüli, aki megalázó módon bánik a színészekkel.
Az Eszenyi Enikő bántalmazásai miatt 2020-ban az elsők között felszólaló Molnár Áron szerint 6 éve lett volna a Vígszínház volt igazgatójának bocsánatot kérni, de azt csak azután tette meg, hogy egzisztenciája veszélybe került, ezért nem hiszi, hogy az most szívből jött volna.
„Mindenki tudja, hogy vannak még, akik ugyanígy bánnak emberekkel: rendezők, producerek, akik úgy beszélnek a színészekkel, mint a kutyákkal. Nem lehet, hogy még mindig megengedik maguknak ezt a stílust” – fogalmazott Rainer-Micsinyei, megjegyezve, hogy nagy szükség lenne arra, hogy legyen végre pontosan kimondva, mit lehet és mit nem, le kellene fektetni a közös szabályokat.
A színésznek egy tiszás képviselő megígérte, hogy utánajár, mi derült ki a Vígszínháznál 2020-ban lefolytatott vizsgálatból, amelynek a megállapításait azóta sem hozták nyilvánosságra.
Molnár szerint van egy mintázat, ami legitimálja ezt a fajta működést.
Hányszor találkoztunk egy ilyen helyzetben Alföldi Róbert nevével? Hányszor lett kimondva bizonyos próbafolyamatoknál, hogyan tett tönkre embereket? Hányszor hallgattuk végig büfépultoknál, hogyan alázta meg ezeket az embereket?
– tette fel a kérdést, mire Rainer-Micsinyei hozzátette: „És hogyan jelenti ki pályakezdőkre, hogy alkalmatlanok, miközben a pályájuk első pár évében vannak?”
Molnár felidézte, hogy egyszer dolgozott együtt Alföldivel, ami szerinte „iszonyú megalázó” volt, olyannyira, hogy miközben erről beszél, újra huszonkét évesnek érzi magát, és összeszorul a torka. „Nem tudom elfogadni, hogy a mai napig vannak színházak, színházi vezetők vagy idősebb színészek, akik tanúi akár Alföldi Róbert, akár Zsótér Sándor agressziójának, munkamoráljának, attitűdjének, és nem állnak ki a fiatalabb generációkért, akiket éppen megaláznak a színpadon. Az erőszak és a megalázás nem lehet munkamódszer, és nem eszköz. Amíg ezek a dolgok nincsenek kimondva, amíg nekünk kell kimondani, addig baj van a szakmánkban (…) Megint mi mondjuk ki Alföldi Róbert vagy Zsótér Sándor nevét, mert mások nem merik kimondani, hogy mekkora abúzusokat követtek el” – részletezte.
Rainer-Micsinyei és Lengyel ehhez még hozzátették, hogy egyrészt nagyon gyakran a szenvedélyesség zászlaja alá vonják az agressziót, a bántalmazást, pedig ezeket nem szabad összemosni, inkább a fogalmakat kellene tisztázni, illetve hogy a művészi minőséggel sem legitimálhatók ezek a tettek.
A teljes, több mint másfél órás műsor itt érhető el: