„A krízis sokkal lassabban érkezik meg, mint ahogy gondolnánk, és aztán sokkal gyorsabban történik meg, mint ahogy gondoltuk volna.”
Ez az egyik leggyakrabban idézet mondat Rüdiger Dornbuschtól - szokás Dornbusch-törvénynek nevezni azt, hogy a válság lassan jön el, de aztán hirtelen tarol le mindent. A német, de amúgy szinte az egész felnőtt életét az Egyesült Államokban töltő közgazdász sok más mellett a latin-amerikai populista rezsimek gazdaságpolitikáját elemezte sokat, újabban Törökország példájára próbálják ráhúzni az ő megállapításait. Nemrég pedig Zsiday Viktor a HVG-nek nyilatkozva Magyarország kapcsán szintén az ő elméletét idézte fel: a populizmus utolsó, összeomlást hozó időszaka úgy szokott kezdődni, hogy az infláció tartósan két számjegyű, és ezzel egyszerre a deviza jelentősen leértékelődik.
Persze Latin-Amerika nagyon más, mint Közép-Európa. Mi történhetett ott, ami miatt egészen más országokban, egész más időpontokban, más alaphelyzetből kiinduló rezsimek ugyanolyan gazdasági válságokig jutnak el újra és újra? – ez volt Dornbusch vizsgálatainak központi kérdése. A politikusok úgy gondolják, kitaláltak valami újat, amivel kezelhetik a korábbi válságot, jellemzően túlköltekeznek, növelik az adósságot és/vagy látványos újraelosztásba kezdenek, ami egy ideig tényleg működik, de aztán összeomlik a modell. Dornbusch a tanulságokat a Sebastian Edwardsszal közösen szerkesztett, A populizmus makroökonómiája Latin-Amerikában című könyvében foglalta össze.
Financial Times: Jair Bolsonaro megúszhatja, hogy tönkreteszi Brazíliát
A Financial Times vezércikke szerint a szélsőjobbos brazil elnök bűnlistája messze túlmegy azon, hogy félrekezelte a járványt, ami azután 600 ezer emberéletbe került. Az is a nevéhez kötődik, hogy a gazdaság romokban hever.
Egy ilyen vizsgálatnál nem lehet megkerülni a kérdést: mi számít populizmusnak definíció szerint? Dornbuschék is egy kicsit nehezen birkóztak meg ezzel a problémával, végül egy óvatos megoldást választottak: meg sem próbáltak régi politikafilozófiai vitákat megoldani, inkább körülírták azt, hogy miben egyeznek meg az általuk vizsgált helyzetek. A gazdasági döntéshozók a növekedésre és a jövedelem újraelosztására koncentráltak, nem igazán foglalkoztak az inflációs kockázatokkal, a hiány finanszírozásával, valamint azzal, hogy a gazdaság szereplői milyen reakciókat fognak adni.
