Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az orosz az elnök azt hiszi, hogy az európai vezetők most jöttek le a falvédőről. Így egyértelművé tette, hogy gazdasági fegyverként keményen korlátozni kívánja a gázszállításokat a télen, csak éppen a politikusok és a jegybankárok továbbra is csupán lehetőségként emlegetik a gázembargót. Mert ameddig meg tudják oldani, hogy gazdaságaik túléljék a hideg időszakot, addig Moszkva zsarolása kudarcot vall. Nem fog győzelmet aratni Kijevben úgy, hogy közben dideregnek az emberek Bécsben, Prágában és Berlinben.
Így látja a helyzetet Chris Giles, a vezető európai lap gazdasági szerkesztője. Elismeri, hogy az európai gazdaság sebezhető. Az Északi Áramlat csupán 20 százalékos teljesítménnyel működik, és veszély fenyeget más vezetékeket a kontinens keleti felén, ezért gázhiányra kell felkészülni. Még akkor is, ha a jelenleg a tavalyinál több mennyiség van a tárolókban. A Valutaalap szerint azonban a magyarokra, csehekre és szlovákokra a fogyasztás 40 százalékos korlátozása vár. És mindenütt mennek fel az árak.
Viszont ha többet kell fizetni egy ilyen alapcikkért, akkor kevesebb marad másra, így szinte kivédhetetlen a recesszió. De el kell kerülni a lidércnyomással felérő energianacionalizmust, ha a Kreml elzárja a gázcsapot.
Mert ha az ipar nem kap mentőövet, akkor az orosz elnök szembefordítja az egyik ország munkanélkülijeit azokkal, akik vacognak egy másik államban.
