Madeleine Albright politikusi életműve is eszünkbe juthat az ukrajnai háború idején

Ma temetik Madeleine Albright néhai amerikai külügyminisztert, aki a '90-es években rávette Bill Clinton elnököt a NATO keleti bővítésére és a beavatkozásra a koszovói polgárháborúba. Mindkettő megtalálható Putyin érvelésében az ukrajnai invázió indokai mögött.

Madeleine Albright politikusi életműve is eszünkbe juthat az ukrajnai háború idején

Történelmi hibát követ el Putyin, ha elindítja az inváziót Ukrajna ellen, mert ezzel ahelyett, hogy Oroszországot a nagyság útjára vinné, diplomáciailag elszigetelt, gazdaságilag megroppantott, stratégiailag sebezhető országgá teszi, amely egy erősebb, egységesebb nyugati szövetséggel néz szembe – figyelmeztetett a The New York Times napilapban az orosz támadás előtti napon megjelent esszéjében Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter. Azt is felidézte, hogy amikor 2000-ben találkozott a frissen orosz elnökké emelt Putyinnal, azt jegyezte fel róla: kicsi és sápadt, s olyan hideg, hogy majdnem hüllő.

A rákbetegségben március 23-án, 84 éves korában elhunyt Albright sokszor mondta, hogy míg számos kortársa gondolkodását a vietnámi háború határozta meg, aminek kudarca a konfliktusoktól való távolmaradás sürgetését táplálta, addig az övét az 1938-as müncheni konferencia, ami megmutatta, hogy a megbékítésére tett engedményektől az agresszor csak felbátorodik.

Az 1937-ben Prágában, Marie Jana Körbelová néven született lány ugyanis kétéves sem volt, amikor a család 1939-ben Londonba menekült a Csehszlovákiát megszálló németek elől. Az apa, Josef Körbel a második világháború után hazatérve – a németes hangzás miatt levette a családnevéből az ékezetet – Csehszlovákia nagykövete lett Jugoszláviában, ám hogy elsőszülött lányának ne kelljen marxizmust tanulnia Belgrádban, svájci magániskolába küldte, ahol Marie Jana fölvette a Madeleine nevet.

Messziről jött asszony - In memoriam Madeleine Albright

Az Egyesült Államok első női külügyminiszteréről, a most elhunyt Madeleine Albrightról kinevezésekor, 1997 februárjában jelent meg portré a HVG-ben. Ezt közöljük most újra változtatás nélkül.