Révész Sándor: A republikánus közbeszól

Az a kedves, méltóságteljes, hosszú élete utolsó pillanatáig dolgozó, fegyelmezetten szolgáló asszony, akinek a halála és annak kapcsán az élete betölti a világmédiát, nemcsak a leghosszabb ideig hivatalban lévő királya volt Nagy-Britanniának, de a legjelentéktelenebb is. Jelentéktelenebb valamennyi valóságos angol királynál. Jelentéktelenség tekintetében legfeljebb a kiskorúként trónra ültetett és kiskorúként trónfosztott V. Eduárdot vagy Johannát állíthatnánk mellé. De hát ők nem, ők sem voltak valóságos királyok. Ők nem tehettek a jelentéktelenségükről, II. Erzsébet azonban igen. És ez az ő érdeme. Csak így szolgálhatta megfelelően demokratikus hazáját. Úgy, hogy olyan volt, mintha nem lenne.

Királyból a nem király a jó. Királyból a fölösleges a jó. Másféle király, valóságos király a demokrácia alapelveivel összeférhetetlen.

A diktatúrából a demokráciába vezető átmenetben lehet fontos szerepe (mint például Spanyolországban), de demokráciában nem. Ahol születése révén, dinasztikus alapon magas hivatalba jutott személynek lehet valóságos politikai hatalma, érdemi politikai döntéseket hozhat, valamilyen mértékben ténylegesen uralkodhat, ott nincs demokrácia. Nem is helyes uralkodónak nevezni II. Erzsébetet. Szerencsére nem volt az. Reméljük, hogy az utódja sem lesz az.

Nádasdy Ádám: Szikla volt? - II. Erzsébet halálára

Erzsébet királynőt mindenki tisztelte, akárhol fordultam meg a hosszú évek alatt, sehol egy rossz szót nem hallottam vele kapcsolatban, se konzervatív, se radikális körökben, se hívőktől, se kommunistáktól. Szerették utánozni, parodizálni, karikírozni - vagyis szerették. Így emlékszik II. Erzsébetre a részben Angliában élő nyelvész, író, költő, műfordító szerzőnk.