Divat a drága kozmetikai aranypakolás, de lehet, hogy betiltják

A legenda szerint Egyiptomban, ahol egyenesen az istenek, pontosabban a napisten, Ré húsának tartották az aranyat, Nefertiti, majd később Kleopátra is színarany maszkkal az arcán hajtotta álomra a fejét, mert úgy tartották, az segít megőrizni a fiatalságukat és bőrük ragyogását. Mivel már a korabeli emberek is észrevették, hogy ez a nemesfém nem korrodálódik, úgy hitték, hogy az örök ifjúság forrását lelték meg benne.

Ennek megfelelően pedig nemcsak külsőleg, de a szervezetbe juttatva, folyadék formájában is előszeretettel fogyasztották, hogy spirituálisan és testileg is megtisztuljanak. Az egyiptomiak mellett az ókori rómaiak is ittak aranyat, az író és enciklopédista idősebb Plinius például szemölcsök és fekélyek ellen ajánlotta, míg a II. században élt kínai alkimista, Vej Po-jang szerint a hosszú élet titka rejlett az aranyban.

A XVI. századi francia nemesség körében szintén népszerű gyakorlat volt az aranyivás, amelynek az egyik leglelkesebb szószólója, II. Henrik király befolyásos szeretője, Diane de Poitiers naponta dietil-éterrel kevert arany-klorid-koktélt ivott, hogy eltüntesse a ráncait és az öregedés egyéb jeleit.

A kurtizánból nemesi rangra emelt királyi kedvenc azonban nagy árat fizetett a szépsége megőrzéséért. Évszázadokkal a halála után a kutatók megállapították, hogy a halálát a túlzott aranyfogyasztás következtében kialakult fémmérgezés okozta. A nemesfémre ugyanakkor a XX. században sem untak rá.