A mai Magyarországot semmi sem definiálja pontosabban, mint a lojalitás szerinti kontraszelekció. Nagyvállalkozóink, az állam százágú csecsén élősködő művészek, csodaszarvasgyárosok, médiamunkások mind tudják, hogy a bevételük nem attól függ, mennyire sikeres, amit csinálnak. Végképp nem attól, hogy értelmezhető-e külföldön. Ennél tutibb biztosíték kreativitás ellen nincs is.
Matolcsy Györgynek a válságba zuhanó országról szóló fájdalmas énekében volt egy keveset elemzett verssora. A maga autista módján, a szakember gyakorlati és politikai körülményekre süket blazírtságával állapította meg, hogy az autó-összeszerelés nem a világ legnagyobb biznisze, hiszen a hozzáadott értéke nem éri el a húsz százalékot, ezzel szemben a kreatív ipar hetvenszázalékos rátával működik.
Szinte ezzel egy időben emelték helyére a tökig arany csodaszarvasszobrot, Matolcsy György megrendelésére. Az alkotás méltó dísze lenne bármely szorgalmas színesfém-kereskedő villájának, arany is, ugrik is, és mellé nagyméretű; megjeleníti az üzenetet, miszerint van pénz lóvéra.
Egyben csillogó kérdőjelként veti fel, hogy mitől lenne nálunk kreatív ipar, pláne hetvenszázalékos hozzáadott értékkel.
Szabó Zoltán egy barátjával a nyolcvanas években megölt egy nőt, de életfogytiglani büntetéséből csak tíz évet ült le, mert egy kigyulladt bútorgyárban hősiesen helyt állt. 2015-ben aztán fura körülmények között fejbe lőtte Nagy Jenőt, akinek az életét végül ő maga mentette meg. Egy gyerekkorától brutális bűnöző furcsa karrierje.
A hét legérdekesebb, legolvasottabb technológiai és tudományos témái.
