A pápa temetéséből nem maradt más, mint a homárral és kagylókkal megrakott asztal. Ebből a romlásból kellene visszatérni. A demokrácia, s akinek a hite azt diktálja, a kereszténység útjára. Vélemény.
Magyarországon végigsöpört a nagy homárgate, a vita arról, hogy túl nagy-e vagy épp megfelelő méretű a megboldogult egykori pápa, XVI. Benedek ravatalához látogató miniszterelnök hasa. Bejárták a sajtót az Orbán Viktor kegyeleti útján elfogyasztott ebédjéről készült képek. Volt, aki méltatta, volt, aki átkozta a látottakat, bár csak a szokásos propagandaanyag jelent meg a nép egyszerű és jóllakott fiáról.
Mindeközben feje tetejére fordult a világ, a katolikus egyház lényegileg változik, átértelmeződik az egyházak közötti viszony, az egyházak és államok közötti kapcsolatok. Új jelentést kap a szekularizmus, az egyházakon kívüli és belüli korrupció, az erőszak elleni fellépés, az egyházak politikai befolyása. Tétje van ennek, különösen akkor, amikor a legújabb kori háborúnk, Oroszország Ukrajna elleni támadása mögött olyan jelentős egyházvezető áll, mint az orosz pátriárka. Akivel egyébként az ökumenikus közeledés jegyében a Vatikán hosszú ideje tárgyal, és több kérdésben határozottan vitatkozik.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
