Hasbeszélő: Olaszosan a belvárosban
6 perc
2023.01.13. 17:30
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Via Italián jártunk.
Nem tudjuk, mások miként vannak vele, de sejtjük, hogy legtöbbünknek az annyira várt év végi ünnepek terülj-terülj asztala január elejére már kissé nyomasztó emlék, mert tuti, hogy még mindig van maradék. Képtelenek vagyunk nem túlkapacitálni a dolgot, elvégre karácsony, szilveszter, újév – adjuk már meg a módját, ha tehetjük. Aztán az új esztendőben óriási megkönnyebbülés, ha legalább az első hónap második hetére a bejgliszeletekből mákos-diós felfújt lesz, a káposztaleveshez főtt csülök fagyasztóban dermedő füstölt leve pedig egy krumplilevesben reinkarnálódik. Elmúltak az ünnepek és valami nagyon másra vágyunk. Ez idő tájt már leginkább arra, hogy ne a saját kosztunkat együk, hanem bekényelmeskedjünk egy étterembe, ahol elénk teszik az ételt, ami persze köszönőviszonyban se legyen a magyarossal, a nekünk háziassal.
A minap tehát a vendéglőbe járós szezont ünnepélyesség nélkül megnyitottuk, és az első utunk a belvárosba vezetett, egyenesen a Via Italiára, azaz az Arany János utca azon szakaszára, ahol ott a Gelateria Pomo D’Oro, a D.O.C Pane e Vino Bar, a Casa Pomo D’Oro, és persze az ősolasz Trattoria Pomo D’Oro. Ami, jó, nem egy matuzsálem, de tavaly októberben már a huszadik születésnapját ünnepelte. A tulajdonos, Gianni Annoni, aki a kilencvenes évek elején a lombardiai Gallaretából Budapestre eredetileg közgazdaságtant jött tanulni, alaposan elolaszosította a környéket. S egyáltalán, megmutatta, hogy olaszul l’enni jó! Ezt nagybetűvel kellene írni, lévén Gianni 2016-ban kiadott vaskos kötetének a címe, ami „szakácskönyv, vallomás, egy sikertörténet kulisszatitkai”, vagyis az élete, terítéken.
