Para-Kovács Imre: Bábszínház

Valahonnan ismerős ez a helyzet: a rendszer, aminek túszai vagyunk, sérthetetlennek és mindenhatónak érzi magát,

már a látszatra sem ügyel,

az igazságügy-miniszter asszony hosszú hónapok óta nem szólal meg, miközben helyettese egy bűnszövetkezetet működtetett a minisztérium épületében és parkolójában.

A létező szocializmusra gondolok, a sötét tahó párttitkárokra, akik élet és halál urai voltak a szemétdombjukon, és meg sem fordult a fejükben, hogy mindennek egyszer vége lehet, hiszen a nagy testvér, a Szovjetunió megvéd minket a demokráciától és a liberalizmustól, a lojalitás felülír mindent: szaktudást, szorgalmat, tehetséget, elég csak felmondani a heti leckét, és a pozíció be van biztosítva.

Nyilván akkor kezdődik a baj, ha valami váratlan helyzet adódik, és a központból nem jön azonnal a leirat, mert ilyenkor a kesztyűbábnak meg kellene nyilvánulnia, sőt még az is előfordulhat, hogy döntést kellene hoznia, arra pedig egyértelműen képtelen, másra van kondicionálva, azért kapja a fizetését, hogy ne kérdőjelezze meg a felette hozott döntéseket, nem arra, hogy döntsön. Ha képes lenne döntést hozni, nem lehetne vezető az Orbán-rendszerben; emlékszünk azokra, akik mégis megpróbálták, és olyan gyorsan repültek, hogy a névtáblájukat sem volt idejük leszerelni az ajtóról.

A Schadl-dosszié: Völner volt Schadl meghosszabbított keze, ami más politikusok felé is elért - de kik ők?

Országgyűlési képviselők és miniszterek nevei is felbukkannak a Schadl-ügy irataiban, ám hogy pontosan ki és hogyan kapcsolódik a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar letartóztatásban lévő elnökéhez, azt jelenleg még nehéz megállapítani. Mindenesetre összeszedtük, kik is ezek a politikusok, és a nevük milyen kontextusban merült fel.