Az én hetem: Mit ér mindent tisztára súrolni, ha a lelkünk nincs kiganajozva, kérdezi Lackfi János
8 perc
2023.04.16. 17:09
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: tockos, ujjongó, rés, lámapuszi, farkasölő.
Ujjongó: Amikor kiderült, hogy 25,4-ről 25,2 százalékra csökkent az infláció, Nagy Márton miniszter büszkén jelentette, „jó úton haladunk.” Az ársapka viszont még marad, mert annyira mégsem jó a helyzet.
Rés: Elkapták azt a 21 éves férfit, aki a gyanú szerint kiszivárogtatta a titkos Pentagon-anyagokat. Az akció komoly nemzetbiztonsági károkat okozott, és több országot hozott kínos helyzetbe, mikor a hiteles – vagy manipulált – dokumentumok felfedték a titkos lépéseiket a háborúval kapcsolatban. Az eddigi adatok szerint a szivárogtatót csak az vezérelte, hogy az online közössége előtt hencegjen a dokumentumokkal.
Lámapuszi: Megrázó felvétel került elő néhány napja arról, hogy a dalai láma szájon csókol egy 5 éves kisfiút, majd arra kérte, hogy szopogassa meg a nyelvét. A láma bocsánatot kért és azzal érvelt, ez „játékos, ártatlan viselkedés volt”, és a tibeti kormány is azt magyarázta, ő nem az élvezeti örömöknek él.
Farkasölő: Egy amatőr vadász lőtte le a Svájcból Magyarországra kóborló farkast, mert kutyának nézte. Az állaton volt jeladó, először azt kezdték keresni a hatóságok, miután felmerült, hogy lelőhették a farkast. Az állat tetemét a folyóba dobva találták meg. Az amatőr vadász azzal bukott le, hogy eldicsekedett tettével. A rendőrség nyomoz.
Szekrényeket tologattam el mostanában, hogy kisöpörjek és felmossak mindent alattuk, és mintha nyugalmat leltem volna ebben, mintha kedvemet leltem volna benne, mintha kimondottan élvezném, hogy végképp eltöröljem mindazt a mocskot, amelyet persze tudom, hogy nem csak te hagytál a lakásban.
Mert ha te voltál a közös koszunknak az oka, akkor én is az voltam, hiszen hagytam elharapózni, pedig szinte viszkettek tőle az idegeim.
Foltokat láttam mindenen, a sütő ajtaján és a fürdőszobatükrön, a konyhaszekrények lapján és a hűtő oldalán, a székek lábán, a fűtőtesteken, a vécécsészén és a mosdókagylón. Néha, mikor nem voltál otthon, nekiálltam dörzsivel, ronggyal, Ciffel, papírral, sikáltam, de teljesen feleslegesen. Pár óra alatt ugyanolyan ragacsos koszfészekké vedlett vissza az egész, amilyen előtte volt.
Ki a fene rugdalja fekete foltosra a fehér ajtókat, azt mondd meg nekem? Ki hagy mancsnyomokat a konnektorok és a villanykapcsolók körül, a falon, hiszen se kutyánk, se kölykünk, de még egy kutyakölykünk se volt? Általában a kapcsolatokban a nők a tisztaság őrei, de te tök jól elvoltál ezzel a hanyag szutykosságoddal, már az álmatag járásodban is, melyet hogy szerettem, volt valami lompos, már abból gondolhattam volna a kezdet kezdetén, hogy nem lesz ez így jó, nincs ennek jövője, nem vagyunk mi egymásnak teremtve.
Emlékszem, milyen őszintén ámultál el, Úristen, hogy én élére vasalva, precíz stószokban tárolom az alsógatyáimat, Úristen és harmadszor is Úristen, én is ezt gondoltam, de sose hánytorgattam fel, valahogy kényelmetlen lett volna. Előttem van a fehérneműs fiókod, melyben egymáson tekergő, szétgubancolhatatlan meztelencsigákként vonaglottak egymáson az ezerszínű bugyik, melyeket legszívesebben megvarrogattam volna, hiszen itt is, ott is felfeslett már egyik-másik, nem nagyon szortíroztad őket, mélységesen hidegen hagyott ez a kérdéskör, hanyag mozdulattal, találomra húztad fel valamelyiket reggelente, és féloldalasra csúszott alsóneműben, gőzölgő kávéval a kezedben már indultál is a ruhádért.