Tóta W.: A bárány hallgat

Hát, Szentatyám, ez langyos hakni volt. Pedig magasan repkednek a labdák, ülve is lecsaphatók.

Mint diplomácia, ügyes. Mindenki hazavihetett egy mondatot, de szembesülésre senki sem kényszerült. A kormány és tábora örvendhet, hogy ránk mosolygott a pápa, és még a sajtos rúdból is evett, sőt megdicsérte az alkotmányunkat. A többiek nyugtázhatják, hogy szó esett szegényekről, menekültekről, egyszokású országról, toleranciáról – hogy aztán elfelejthessük az egészet. Vizit letudva, következmények nélkül.

A kellemkedés, a konfliktuskerülés végső soron a legrosszabbat hozza: a pápalátogatás és az egyház jelentéktelenségét húzza alá.

Ó, pedig milyen könnyű lenne világraszólót villantani csak a tízparancsolattal! Vajon mi történt volna, ha a Kossuth téri mise üzenete az az egyetlen parancs, hogy ne lopj? Talán ne tudná Ferenc, hová jött? Hogy a magyarok a rablóhadjáratoktól jutottak el ezer év alatt a kontinens tolvaja címig, amikor már konkrétan nem adnak a kezükbe készpénzt? Nyilván tudja. Ahogy azt is, hogy a főtolvajok ott bazsalyognak előtte a VIP-szektorban. Hogy a megszomorítottak rovására dudorodik ennek a pár tucat bűnözőnek a zsebe. Hogy az ájtatos főmanó helikopterről vadászik rénszarvasra, és tízmilliárdokat ver el a „világkiállítására”, miközben nincs pénz tanárra.

"Hozott is ajándékot, meg nem is" a Budapestre látogató Ferenc pápa

Mindenki a saját szája íze szerint interpretálja a három nap alatt tucatnyi hivatalos és több magánjellegű találkozót lebonyolító Ferenc pápa budapesti látogatását.