Hagyjuk azt most, mit árul el a Fideszről és a kormányról, hogy gyakran ismételt fordulatukból úgy csöpög a pörköltszaft, mint Németh Szilárd atlétájából húsvétkor, és hogy milyen művészetszemléletet sejtet ez a kifinomult mondás, amely a legautentikusabban egy öblös böfögés kíséretében hangzana: hogy a művész olyasvalaki, akinek a gatyakorcába lehet beletöfködni az ezreseket, és akkor majd húzza nekünk, mi meg óbégatunk hozzá részegen. Bár talán nem is kéne hagyni ezt sem, mert sokat elárul a NER lovasszínházas szemléletéről, amelyben a kultúra nem sötét belpesti pincékben történik, hanem a falunapon a csülökbüfé és a céllövölde között félúton.
Azért hagyjuk mégis, mert a szólás egyébként igaz. Az rendel, aki fizet.
