Orbán Viktor tusványosi beszédében azt mondta, a keresztény Európa védelméhez szükség van az ortodox egyházra is. De azért az nagy kérdés, hogy milyen közös platform van a mai magyar „keresztény politika” és az ortodoxia számára.
Az idei tusványosi nyári tábor egyik legkényelmetlenebb és legkockázatosabb pillanata volt, amikor az Ortodox Testvériség tagjai jelentették be részvételi szándékukat a magyar rendezvényen. Nyilvánvaló volt: a provokálás a cél, és olyan típusú provokációra kell számítani, ami a tusványosi fellépők számára ismeretlen. Az elmúlt években ha meg is jelent egy-egy ellenzéki arc/hang a magyar résztvevők között, könnyű volt izolálni, elhallgattatni, a Fidesz által kontrollált esemény marginális, egzotikus epizódjaként tálalni. (Nagyobb rendőri biztosítás mellett egy 50-60 fős tömeg tüntetett román zászlókkal, táblákkal a fesztiválra vezető út mentén, különböző rigmusokat kiabálva Orbán konvojának. A fesztivál területére nem jutottak be – a szerk.)
Az Ortodox Testvériség azonban a gombamód szaporodó román szélsőjobbos szervezetek között is keményvonalasnak számít. Ez az a szervezet, amely a Novák Katalin (magán)látogatásai alatt – bárhol is jelenjen meg Romániában a magyar köztársasági elnök – mindig tiltakozik, tüntet, provokál. Ez az a szervezet, amely az Úz völgyi katonatemetőben a magyarellenes akciókat szervezte. És ez az a szervezet, amely az immár második legnagyobb romániai párttá váló szélsőjobbos AUR mögé tömegbázist szervezett.
Túlélte önmagát és még mindig nem halt meg egészen az internet hőskorának keskenysávú, telefonfüggő, analóg kapcsolatfelépítése. Hogyan is működött a modem, és mi volt az akusztikus csatoló?
Földes András riportja Munkácsról.
Ezúttal nem kellett fapadoson gubbasztania a miniszterelnöknek.
Egy száját kitátó, nemzeti színű oroszlán van a borítón.
Az állatok este 11 óra körül békésen legelésztek Budán.
Tűzoltók és mentőhelikopter is érkezett a helyszínre.
A hánykolódó gép sötétbe borult fedélzetén sikoltoztak az utasok.
„Meglátom majd, hogy kinek a hibája.”
