Mit keres a cukiság a Ludwig Múzeumban?

Mivel a kiállítás egyik alapvetése, hogy a cukiság mint esztétikai kategória ma már megkerülhetetlen, átitatja a vizuális kultúrát stb., ezért erre irányuló vizsgálatot nem folytat, a műveket is ilyen irányból értelmezi. Így megmaradt a feladat, hogy rákérdezzünk:

létezik-e a cukiság mint esztétikai kategória abban az értelemben mint a szép, a fenséges vagy a groteszk.

Nem vitatjuk, hogy olyan jelzőként mint a vidám, lehangoló, szubverzív, monumentális, megindító vagy piros, lila, fakó, szögletes, raszteres és a többi időnként a cuki szó is elhangzik egy műalkotás látványának jellemzésekor, ugyanúgy mint az, hogy szexi, brutál, undi vagy uncsi. Legalábbis, ha véletlenszerűen elkapunk egy-egy látogatói kommentárt – és ebben a tekintetben mindegy, hogy Hieronymus Bosch vagy Fajgerné Dudás Andrea művei közt járunk.

Nem is beszélve arról, hogy ha a „cukiságfaktor” kifejezés legjellemzőbb előfordulását keressük, akkor egészen eltérő szövegkörnyezetben, a bulvárhírek bugyraiban találjuk magunkat, lásd Kiakad a cukiságfaktor: így várta haza a csinos magyar pólóst a nyuszija (origo.hu) vagy Napi cukiságfaktor kimaxolva - Az őzgida farkasszemet nézett olvasónkkal (nyugat.hu), és Cukiságfaktor a maximumon: Tükör előtt szépítkezik Tóth Gabi kislánya (borsonline.hu). Egyebek mellett az is feltűnő, hogy még ezek a médiumok is egybeírják a két szót. Miért akkor a Ludwig kiállításának különírt formája?