A célszemély egy fiatal férfi volt. Budapest egyik külső kerületében, panelban lakott az édesanyjával. A lakásból szinte sosem mozdult ki, éjjel-nappal a számítógép előtt ült. A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai azonban el akarták fogni, mégpedig úgy, hogy esélye se legyen az ellene szóló bizonyítékokat megsemmisíteni.
A gyanúsított ugyanis pedofilhálózatot üzemeltetett az interneten, és ha csak megneszelte volna, hogy a rendőrök érte jönnek, egy billentyűkombináció segítségével minden adatot azonnal törölni tudott volna. Ezért a fiatalember elfogása gondos tervezést igényelt.
Végül a Terrorelhárítási Központ kommandósai a panelház tetejéről ereszkedtek le, és az ablakot betörve vetették rá magukat a gyanúsítottra. A néhány évvel ezelőtti történetet egy volt rendőrségi nyomozó mesélte el annak illusztrálására, hogy nem feltétlenül a fegyveres, veszélyes bűnözők elfogása igényelhet aprólékos előkészületet, nem csak azok lehetnek látványosak, de a kiberbűnözők is kemény diónak számítanak, főleg, ha értenek ahhoz, amit csinálnak.
Persze a cybertérben elkövetett bűncselekmények elég sokrétűek, a pedofil hálózatokat üzemeltetőktől a rossz szándékú hackereken át a tehetős cégek vezető alkalmazottait megtévesztő profi csalókig igencsak széles a skála, de egy valami közös ezekben: a rendvédelmi szerveknek és a különféle titkosszolgálatoknak egyre többször gyűlik meg velük a bajuk, ahogy az állampolgároknak is.